Elottem Ho bacsi (igy, marmint a helyi nyelven) szobra, mogotte a Varoshaza, mogottuk magaslik a HSBC bank szekhaza, balra a Rex hotel, jobbra egy meglehetosen lerobbant epulet turisztikai informacios irodaval, mogottem a az egyik mobilszolgaltato hatalmas, voros reklamja. Ez a kep sok mindent elmond errol az orszagrol, amelyrol persze semmit sem tudok, de egy-ket dolgot sejtek. De idetartozik az is, hogy delelott egy olyan, egyebkent teljesen normalis kornyeken setaltam, ahol egy darab kulfoldivel sem talalkoztam es nem tudtak? nem akartak? feltek? megmondani, merre van Cholon, azaz a kinai negyed. Meg kb. 5 helyre kellett bemennem, hogy megertsek, hogy szeretnek inni egy teat. Viszont az is teny, hog a helyi BKV nagyon olcso es legkondis, nagyon kenyelmes buszokkal szallitja az utasokat, legalabbis az 1. jarat ilyen.Nagyon ellentmondasos orszag ez -persze melyik nem az?- de nem erzem azt, hogy -Szurjavarman nevu olvasomat idezve- rovid idon belul Europa taknyan-csuszik-maszik majd, hogy Vietnam szobaalljon vele. A napi kulturalis szint nagyon alacsony, a hagyomanyok egyre halvanyodnak, nincs mibe kapaszkodniuk, hacsak a penzbe nem. Egyszerre elnek a hosi multban -nincs nap, hogy a TV-ben ne latnek valamilyen dokumentumfilmet a haborukrol- es valami meghatarozhatatlan jelenben. A jovojukrol szerintem fogalmuk sincs, de lathatolag nem is erdekli oket tulsagosan. Mennek elore, nagyon gyorsan -ez az utcai forgalmon is latszik- de hogy hova erkeznek...