Khmer kalandok

2010-04-08T07:15:00.003+01:00

Itt a vége és tényleg elfutok, mert hamarosan indul a gépem...Úgy volt, hogy holnap repülök, de reggel kaptam egy mélt, hogy töröltek egy járatomat, úgyhogy minden felborult. Sebaj, úgysem akartam összegzést írni, mindösszesen annyit, hogy ezt az egész itteni bulit egy iniciációnak, azaz beavatásnak, bevezetésnek, kezdetnek szántam és ez nagyon bejött. Személyesen is megtapasztaltam, hogy lehet másképp...élni - ez a legfontosabb tanulsága az utazásoknak. Sokat megtudtam a világról meg magamról is. Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy olvastatok, megtisztelő és inspiráló volt a virtuális jelenlétetek. Sokakat ismerek közületek, de nem mindenkit. Ezért is gondoltam úgy, hogy a legméltóbb búcsú az lenne, ha személyesen is találkoznánk. Hétfőn, 12-én 18 órakor mindenkit várok a Menza kávéházban, a Liszt Ferenc téren.

2010-04-07T15:04:00.002+01:00

Mit jelent az, hogy fejlodo orszag? Ma mar nem divatos ez a terminologia, sokkal elegansabb megfogalmazasok is leteznek, megis erdemes eltunodni, mirol is beszelunk? Kilunos tekintettel olyan orszagokra, amely szamos szakerto szerint hamarosan lehagyja az ugynevezett fejlett vilagot. Kambodzsa, peldanak okaert fejlodo orszag, mindenfele gazdasagi mutato ezt indikalja. Kulonosen a ruhaipar es a turizmus hozza a penzt, ugyanakkor nem latok egyik iparagra vonatkozoan sem legalabb kozeptavu strategiat. Ami a turizmust illeti, Siem Reapban nagyon sokat fejlodott az infrastruktura, naponta nyilnak az uj szallodak, sok a vendeglo, de a turistak igazi joleterol nem gondoskodnak. Ahogyan azt mar tobbszor irtam, a kultura nem letezik, ezt nem potolja a sok medence. Az is kerdes, hogyan segitsuk ezt es az ehhez hasonlo orszagokat? Errol termeszetesen nagyon hosszu tanulmanyokat lehetne irni, de nagyon fontos megrtetni veluk, milyen valsztasi lehetosegeik vannak? Merthogy vannak, termeszetesen. Lehet modellezni, hivatkozni mas orszagok peldaira, de a legfontosabb arrol beszelgetni, mit is akarnak, hova is akarnak eljutni, milyen vilagban szeretnenek elni. Sajnos, nagyon keves, strukturakban gondolkodo emberrel talalkoztam, leginkabb azt tapasztaltam, hogy mindenki "nyugati"modon akar elni. Ez megmutatkozik az oltozkodesben, a fogyasztasban es -sajnos- nagyon sokszor a gondolatokban is. Kepes-e egy nyugati es egy keleti egyuttmukodni, respektalva egymas ideait - ez nagyon izgalmas kerdes, ha egyszer okos leszek, megprobalok valszolni erre...

2010-04-06T17:48:00.003+01:00

Mit is kellett volna maskepp csinalni? Eloszor is, meg kellett volna tanulni a nyelvet, ez a legkevesebb, amit egy hosszabb tavra berendezkedo kulfoldinek meg kell tennie. Elkezdtem, de gyorsan abbahagytam, valamilyen gyenge uruggyel...Es persze fontos lett volna beujitani egy helyi noszemelyt, erre tettem halvany kiserletet, de vegul is nem sikerult. Bolcs lett volna egy idot videken tolteni, ott talan felfogtam volna valamit a helyi valosagbol. De legfobbkeppen tobbet kellett volna adni, a helyieknek es az expatoknak egyarant. Pedig jol akartam kezdeni, az elso hetvegen szuletesnapi bulit kezdtem szervezni, elo zenevel, magyar kajaval, de vegul nem jott ossze. Lehet, hogy sok minden maskepp alakul, ha sikerult volna a buli. Teny az is, hogy magas korom egy kicsit megakadalyozott abban, hogy a harmincasok tarsasagaba beepuljek. Kozhely, de nagyon igaz, hogy sokkal tobbet kellett volna tanulni. Nem csak a nyelvet, hanem a hagyomanyokat, a tortenelmet, a kulturat, a szokasokat vagy akar a motorozast. De ide tartozik az utazasszervezes technologiaja is, ebben is van mit fejlodnom. Es persze sokat tudtam meg magamrol, nem mindig a legpozitivabb tulajdonsagaim jottek elo...

2010-04-05T18:13:00.002+01:00

Az utazásnak kettős célja volt. Egyrészt megérteni egy kicsit Ázsiát és megérezni, merre rohan ez a kontinens. A másik sokkal prózaibb: agg koromra meg tudom-e szeretni az utazást, mint életformát. Hozzá kell tennem, hogy világéletemben annyit utazhattam volna, amennyit csak akarok, de nem tettem, mert nem sikerült megtalálnom a nekem való rendszert. Nos, ami az első tényezőt illeti, nem sokat haladtam, pedig minden időmet a városokban töltöttem, nem feltétlenül turisztikai helyeken, láttam szinte mindenhol hatalmas és jól megtervezett felhőkarcolókat, több millió plázát, széles sugárutakat, metrókat, magasvasutakat, hömpölygő embertömeget. Csak valahogy a lényeg sikkadt el, persze az is igaz, hogy ennyi idő alatt, ennyi rohanással szükségszerűen csak a felszínt lehet megkapirgálni. Pedig elég sokat beszélgettem is, de az értelmiségiekhez nem jutottam el. Annyi bizonyos, nem szeretnék olyan világban élni, amelyben Ázsia a vezető hatalom. Nagyon kiforratlan, nagyon kevéssé tudatosan építkező világot láttam és látok - ellentétben sokakkal, akik szerint néhány évtized múlva Európa a fasorban sem lesz Ázsiához képest. Ötven év múlva visszatérek a problémára. Viszont jó hír, hogy megcsapott az utazás hangulata, a szép és kevésbé szép, de mindenképpen érdekes látnivalók és persze legfőképpen a sok emberi kontaktus. Ezen még akad javítanivaló, azaz még nyitottabbnak és lazábbnak kellene lennem, de kétségtelenül haladok. Biztos vagyok abban, hogy ez csak a kezdet, mostantól sokkal többet fogok mozogni, pláne, ha akad majd egy útitárs, akivel kölcsönosen elviseljük egymást...

2010-04-04T15:07:00.003+01:00

Micsoda energiakat tud mozgositani a hiusag...ez persze konstruktiv es destruktiv modon is megnyilvanulhat. Mindez onnan jut eszembe, hogy a Siem Reap-i foutcan egyszer csak meglattam azt az urat, aki felvett es kirugott, mellesleg pedig finanszirozza a projektet Termeszetesen odamentem hozza, illoen koszontottem, o meg -uj szokasa szerint- roigton elkezdte gyalazni a jelenlegi es dicsoiteni a kovetkezo kormanyt. Eloadta, mennyire nem becsulik meg a tevekenyseget a mostani vezetok (ez, sajnos, igaz, bar teny az is, hogy eddig leginkabb csak a szakmai korok szerezhettek tudomast a gyujtemenyrol. Most, hogy a Neprajzi Muzeumban a nagykozonseg is megcsodalhatja a targyakat, mas a helyzet...), bezzeg az ujak...Emogott az van, hogy az egyik munkatarsa bevitte egy-ket miniszter-jelolthoz, akik nyilvan udvariasan megkerdeztek, mi a velemenye Azsia fejlodeserol es nagyrabecsulesukrol biztositottak kulturalis misszioja okan. Ez az ember tenyleg osszeszedett egy nagy gyujtemenyt, megfinansziroz tobb projektet, tanszeket grundol - ezert tenyleg le a kalappal. Nagyon serult ember, aki szomjazza az elismerest, es ezert mindent elhisz, amit a politikusok mondanak neki. Nagyon nagyot fog csalodni, de legyen ez az o problemaja. A legnagyobb problema az, hogy meg van gyozodve Europa eltuneserol es Azsia mindent es mindenki legyozo felemelkedeserol. Nagyon utalom ezt az euroszkeptikus szoveget, keptelen vagyok megerteni, tajekozott ember hogyan es miert nem tudja ertekelni az europai integracio eredmenyeit - a rengeteg hulyeseggel es hibaval egyetemben. Ahogyan korabban is jeleztem, nagyon oda kell figyelni Azsiara, nagyon izgalmas jelensegek zajlanak errefele, de ez nem vezethet az ondestrukciohoz.

2010-04-03T11:29:00.002+01:00

Sihanoukville iszonyu gyorsan fejlodik, ezt ennyi ido alatt is lehet erzekelni. Mindenhol uj epuletek, valahogy nagyon pezseg az egesz hely. A plazsok kellemesek, meg nem betonoztak szet oket, a homok puha, a tengerben nagyon jo uszni, keves a hullam. Az ettermek egymas mellett sorakoznak, barati aron lehet enni-inni. A varosnak jo a fekvese, dimbes-dombos, sok helyrol nyilik szep kilatas a vizre. Szoval, itt kellene befektetni, egyebkent lefenykepeztem nehany ajanlatot, ettermet, panziot ajanlanak elfogadhato aron. Dave, a nyugdijas amerikai mar 10 eve itt el, szerinte ennel nincs jobb hely a vilagon, nagyon olcson lehet elni gyonyoru kornyezetben. Allitasa szerint nem unatkozik, sokat kirandul, horgaszik, utazgat a kornyeken. A tirizmust meg nem muvelik felsofokon, de lehet, hogy ez a jo. Bar en rafaragtam, mert szerettem volna kiberelni egy hajot 2=3 orara, de nem adtak, csak egesz napra, pedig jo arat adtam volnas a szolgaltatasert. Az etterem veceje, hogy ugy mondjam, nagyon bazikus, hamarosan majd megertik, hogy igy nem lehet fogadni a vendegeket. Nagyon kellemes hely ez, meg emberi, ki tudja, meddig...

2010-04-03T01:57:00.002+01:00

A tenger szo szerint a labaim elott, a vacsora kivalo, a sor hideg, a helyi fiuk tuzes produkcioval szorakoztatjak a publikumot...szoval, a legnagyobb meglepetesemre Sihanoukville-ben kotottem ki, Siem Reap helyett...Reggel 6-kor indult a busz Saigonbol, egy szimpatikus vietnami fiatalember ult mellettem, elkertem az utikonyvet es bekattant, hogy hulyeseg lenne otthonrol"visszajonni a tengerhez a jovo heten (igy terveztem), mikor az ut mindenkeppen Phnom Penhen keresztul vezet. Ugyhogy leszalltam a fovarosban, fogtam egy tuk-tukot, elvitettem magam a buszallomasra, megneztem egy-ket nevezetesseget, peldaul egy pagodat egy hatalmas sztupaval, majd irany a tengerpart. Phnom Penh egyebkent a buszbol a legjobb arcat mutatta, az Orosz Foderacio bulvaron megnezhettem a Miniszterelnoki Hivatal uj, impozans epuletet, a Honvedelmi Miniszterium stilizalt bunkeret, a Honvedseg Foparancsnoksagat, az Adohivatalt, a Muszaki Egyetemet, a nagy egyetemi campust, a Hun Sen Konyvtarat, sot, a Nemzetkozi Birosagot is. Kozben hatalmas, uresnek latszo lakotelepek, csinos uj villak, a kulonleges gazdasagi zona, rengeteg cegepulet, szoval a fejlodo Kambodzsat volt modom megszemlelni az ablakbol. Nagyon elgondolkodtato fel orat eltem at. Most itt reggel 8 ora van, egy jo kave utan hamarosan irany a plazs...

2010-04-01T13:36:00.002+01:00

Elottem Ho bacsi (igy, marmint a helyi nyelven) szobra, mogotte a Varoshaza, mogottuk magaslik a HSBC bank szekhaza, balra a Rex hotel, jobbra egy meglehetosen lerobbant epulet turisztikai informacios irodaval, mogottem a az egyik mobilszolgaltato hatalmas, voros reklamja. Ez a kep sok mindent elmond errol az orszagrol, amelyrol persze semmit sem tudok, de egy-ket dolgot sejtek. De idetartozik az is, hogy delelott egy olyan, egyebkent teljesen normalis kornyeken setaltam, ahol egy darab kulfoldivel sem talalkoztam es nem tudtak? nem akartak? feltek? megmondani, merre van Cholon, azaz a kinai negyed. Meg kb. 5 helyre kellett bemennem, hogy megertsek, hogy szeretnek inni egy teat. Viszont az is teny, hog a helyi BKV nagyon olcso es legkondis, nagyon kenyelmes buszokkal szallitja az utasokat, legalabbis az 1. jarat ilyen.Nagyon ellentmondasos orszag ez -persze melyik nem az?- de nem erzem azt, hogy -Szurjavarman nevu olvasomat idezve- rovid idon belul Europa taknyan-csuszik-maszik majd, hogy Vietnam szobaalljon vele. A napi kulturalis szint nagyon alacsony, a hagyomanyok egyre halvanyodnak, nincs mibe kapaszkodniuk, hacsak a penzbe nem. Egyszerre elnek a hosi multban -nincs nap, hogy a TV-ben ne latnek valamilyen dokumentumfilmet a haborukrol- es valami meghatarozhatatlan jelenben. A jovojukrol szerintem fogalmuk sincs, de lathatolag nem is erdekli oket tulsagosan. Mennek elore, nagyon gyorsan -ez az utcai forgalmon is latszik- de hogy hova erkeznek...

2010-03-31T14:18:00.002+01:00

Te miert vagy egyedul? - kerdezte a saigoni utcan a filippina leanyzo. Negyon meghokkentett a kerdes es ezt talaltam valaszolni: Azert, mert nem vagyok jo ember. Ezen meg o hokkent meg. Ezutan hosszasan elemeztuk a papucsom minoseget. majd bucsut intettunk egymasnak. Megneztem nehany kotelezo9 nevezetesseget, a legnagyobb hatast azonban egy katolikus templom tette ram, itt eppen mise folyt, nagyon erdekesen enekeltek a hivek. Szinfoltnak szamitott meg az Operahaz epulete is, ahol eppen egy musicalt probaltak, amikor megkozelitettem a nezoteret, kihajitottak. Innen jut eszembe, senkinek sincs fogalma, milyen kulturalis programok futnak a varosban, mindenki csak a kozhelyes rovisebb-hosszabb kirandulasokat akarja eladni. Egy Saigoni Est pillanatok alatt slager es nagy uzlet lenne. Itt is sikerult megtalalnom a galerias negyedet, egy kicsit jobb kvalitasu muveket lattam, mint Hanoiban. Iszonyu a forgalom erre is, de ez lenyegesen kulturaltabb es izgalmasabb hely, mint a fovaros. A vietnamiak megorulnek, ha jarmure ulnek - kommentalta a helyzetet egy hanoibol erkezett, de itt dolgozo, amerikai akcentussal angolt beszelo holgy. Tudom, hogy nem szabadna ilyet mondanom, de megis ugy erzem, nem szimpatikus nekem ez az orszag. Persze ebbe az erzesbe az is belejatszik, higy az utazas vegere nagyon elfaradtam...

2010-03-30T17:04:00.004+01:00

Halong-obol, hajokirandulas, hatalmas, sokfele formaju sziklak a vizben, cseppkobarlang, Vilagorokseg. A standard turisztikai program, szep, de egy kicsit unalmas a negyedik ora vegefele. A legjobb persze egy erdekes beszelgetes egy holland fiuval, aki 5 honapja utazgat a tersegben. Kellemes erzes volt nagykepuskodni es tartalmasan hozzaszolni, melyik a legjobb varos Azsiaban. Bangkok mindekettonknel nyero...Arrol is kerdeztem, hogyan reagaltak az indonezek, amikor megtudtak, honnan jott. Egyszer mondtak neki csunyat, de alapvetoen ott is nagyon toleransak a helyiek. Hazajovet ismet talalkoztam Hanoi egyik nevezetessegevel, a motoros kurvaval, kedvesen mosolygott ream. Azutan kimentem megnezni a Voros Folyot, igen szeles egy darab. Este ismet szomoruan konstataltam, hogy ebben az orszagban le van tiltva a Facebook, ez altalaban nem szokott sok jot jelenteni. Pozitivum viszont, hogy a szalloda egeszen remek, noha en valasztottam. Raadasul ugy, hogy szinte semmit nem tudtam rola, de megtetszett a neve. Gecko Hotel. Mindenkinek ajanlom, szinte tokeletes a szerviz. Peldaul ha netezni akarsz, benyulnak a fiokba, adnak egy laptopot es mehetsz a szobadba a geppel. Magam is most ezt a szolgaltatast veszem igenybe.

2010-03-29T11:42:00.002+01:00

Az utca az egyetlen erdekesseg ebben a ritka csunya varosban. Itt feltem eloszor, olyan iszonyatos a forgalom, hogy eletveszelyes atmenni az utca masik oldalara. A legjobb, ahogyan az emberek az utcan elnek, esznek, teaznak, beszelgetnek, pisilnek, kakilnak (ilyet is lattam). Reggel egy kivalo Illyvel kezdtem egy toparti kavazo tetoteraszaszan, azutan neki a varosnak, laza celokkal. Gyorsan eljutottam az operaig, azutan hosszu gyaloglas utan egy szep pagodaig, majd kovetkezett a Ho Si Minh-mauzoleum es kornyeke. Ez utobbi igen taszito epitmeny. Kulon erdekesseg, ahogyan felfedeztem a szocializmus reminiszcenciait, ugymint uttoro nyakkendo, sarlo es kalapacs, politikai plakatok...Bizonyos negydekben sok a rendor, nagyon randa zold egyenruhajuk van. Beestem a Szepmuveszeti Muzeumba, de meg izgalmasabbak voltak a magangaleriak. Az egyikben peldaul 5 emeletnyi kiallitoteret talaltam, gyengebbnel gyengebb muvekkel. De a lenyeg megiscsak az, hogy itt is fellendult a kortras kepzomuveszek promotalasa.

2010-03-28T16:13:00.004+01:00

Hanoitol eloszor nagyon megijedtem, ahogy jottem be a repterrol, ijeszto latvany volt, nagyon sivar. Mindez oromteli meglepetesbe fordult at, amikor megerkeztem a szallodaba, amely az oreg varosresz kellos kozepen uzemel. Kis utcak, nagyon izgalmas, bar sokszor lepusztult hazak, hatalmas ejszakai piac, ettermek, kavezok, nyuzsges. Raadasul par percre uj otthonomtol talalhato egy gyonyoru to, Hoan Kiem-nek hivjak. Persze itt minden mas, mint Szingapurban, de eppen ezert izgalmas...

2010-03-28T05:28:00.002+01:00

Itt allok a szingapuri repteren, ahol termeszetesen ingyen netezhetek, metroval jottem ki, gyorsan es olcson, kozben nezegettem a kevesbe turisztikai reszeket: rendezett tiszta lakotelepek, sok templom, vegre nem csak Toyotak...Elotte meg gyorsan elszaladtam az obolhoz, a kulturalis kozpont termeszetesen nyitva volt, termeszetesen mar reggel 10-kor probaltak a zeneszek az ingyenes koncertre, es minden termeszetesen nyugodt es bekes volt, ahogyan az egy vasarnaphoz valo. Ma vegre egy kellemes emberi tapasztalatom is akadt: vettem egy konyvet pontosan annyi penzert, amennim maradt, de kideult, hogy egy ermet elneztem es indonez rupiaval akartam fizetni. Az eladolany elegansan legyintett, igy megvan a jo vastag konyv, amely meg a Bangkok-Zurich utra is jo lesz...Szoval, nem akarok semmifele mitoszt csinalni, de engem Szingapur Svajcra emlekeztet, nalam ez igen jo referencia. Tudom, diktatura van, viszont lathatolag minden mukodik...

2010-03-27T13:08:00.002Z

Intelligens diktaturakban sokat koltenek a kulturara. Ezen morfondiroztam, mikozben az obol partjan diszelgo pazar kulturalis kozpontban hallgattam az Amerikaban tanult csellista es a henteslegenynek kinezo zongorista ingyenes koncertjet. A tobb emeletes epuletben koncerttermek, kiallitohelyisegek, konyvtar, uzletek, ettermek, kavaezok - es mindig tortenik valami. Ha megsem, fel lehet menni a tetoteraszra, ahonnan isteni kilatas nyilik a varosra. Erzodik, ltaszik, hogy itt tenyleg strategiai agazat a kultura, rengeteg, reszben ingyenes koncert, szinhazi eloadasok, nehany moz es tobb muveszeti foiskola lete is bizonyitja ezt. Es akkor meg nem beszeltem a parkokrol, a tisztasagrol, a jo ertelemben vett rendrol. A., akot mist ismertem meg, elmeselte kalandos eletet, amelynek az egyik legfobb tanulsaga, hogy az a legfontosabb, hogyan adod el magad. Nagyon okos es kulturalt fiu, sokat tanultam tole. Amugy hajokaztam egy nagyot, ahogyan az egy rendes turistahoz illik, megneztem az Azsiai Civilizacio Muzeumat es persze sokat setaltam. Meg a zsinagogat is megtalaltam, de nem engedtek be, mert rovid gatyaban voltam. Megkerdezem majd tudos barataimat, benne van-e az Irasban, hogy ilyen szerelesben tilos templomba menni...

2010-03-26T14:48:00.004Z

Szingapurban pofan vagott a penz illata, amelyet egyebkent nagyon szeretek, csak sajnos itt teljesen deformalta az embereket. Komolyan mondom, egesz nap egyetlen egy igazan jo not sem lattam, a fiukat meg sem emlitem, es nagyon keves a mosoly is errefele. A hely nagyon izgalmas, valoban tiszta, rendezett, de -Indoneziaval ellentetben- egy darab rendort sem lattam meg. Nagyon jo helyen sikerult szallodara bukkannom, nehany percre fekszik a hires, de unalmas Orchard roadtol. Kozvetlen kozeleben van a modern muveszeti muzeum, ahova persze rogton behatoltam es egy egeszen rendkivuli indonez muvesz kiallitasat sikerult megneznem. Igazi politikus muveszrol van szo, en az ilyenekre nagyon bukom. Hazafele este egyebkent koncertet is hallgathattam az epulet elotti szinpadrol, ez is jopofa volt. Nagyot setaltam, az elegans negyedbol elmentem a Chinatownba majd a Little Indiaba, ezek pont olyanok, amilyennek lenniuk kell. Kozben megfajdult a labam, remelem, holnapra kipihenem. Szingapur iszonyu draga hely, azt persze tudtam, de megis neha fejbevagnak az arak...

2010-03-25T13:03:00.003Z

Csak pár percre van gépem, ezért nagyon rövid leszek. Dzsakarta baromi nagy, de izgalmas hely. Barátom, Sz. nagyon ideges volt az érkezésemkor, kiderült, hogy olyan légitársasággal jöttem, ami az EU tiltólistáján van...Nagyon kedvesen fogadtak, jó szállodában lakom, sokat sétáltam. Igazi ázsiai megapolisz, nagyon rossz levegővel es rengeteg plazaval. Vannak régi, kissé lepusztult, gyarmati részei -peldaul a Batavia kavehaz, amelyet meg is kostoltam- és sok, nagyon érdekes felhőkarcoló. A hely nincs kitalálva turisztikailag, pedig nagyon sok mindent tud. Egy nagyon jol mukodo négy gyerekes családnál vacsiztam, a legkisebb gyerek ordít, úgyhogy elhúzok. A lényeg az, hogy Indonézia egy fantasztikusan izgalmas és sokszínű ország, ide visszajövök, hosszabb időre...

2010-03-23T10:13:00.003Z

Az utazas eddigi legegyszerubb es legnagyszerubb napja. Itteni szallasadom es mentorom, Joko felultetett a motorjara es elvitt egy falusi turara. Megmutatta -a szerinte Javaban egyetlen- hazi tesztauzemet, a szinten meglehetosen unikalis tofugyarto muhelyt es elmentunk egy keramikus ismerosehez is. A legerdekesebb az volt, amikor elvitt az uj felesege hazaba, ott ebedeltunk es sokat beszelgettunk. Kiderult, hogy az o kifejezesevel elve single parent volt nehany nappal ezelottig, amikor is elvette az ozvegy holgyet, igy osszesen 5 gyerekuk lett, a fiuei jelenleg meg egy arvahazban elnek, de hamarosan osszekoltozik az egesz familia. Mindenki nagyon muzulman, Joko ebed utan imadkozott egy jot. Tehat tulajdonkeppen semmi kulonos nem tortent, gyonyoru tajakon mentunk keresztul, mindenki rank koszont, sokat tanultam az itteni eletrol. Es eloszor szeptember ota megereztem, mi a jo az itteni eletben. Lehet, hogy a legjobb megosztani az eletet Europa es Azsia kozott?

2010-03-22T13:14:00.003Z

Megerkezni a legjobb. Ahogy kileptem a jogjakartai repter epuletebol, valami megmagyarazhatatlan euforia csapott meg. Alig masfel ora alatt eljutottam a Borobodurba, egy fantasztikus buddhista templomba, ahol 7 szinten lehet megismerni az istenek es az emberek mindennapjait. Nagyon szep parkban, felhobe burkolozott hegyekkel korul veve, eszmeletlen reliefekkel - ilyen az elso indonez vilagoroksegi helyszin. A parkbol kijove megismerkedtem Jokoval, egy helyi turisztikai vallalkozoval, aki azutan egesz nap motoron korbevitt a varosban. A szultani palota sajnos epp zarva volt, de a kicsi, nagyon takaros Mendut valamint a legnagyobb hindu szentely, Prambanan megmutatta magat nekem. Mindketto elegans, bejarhato, kulonleges, sajnos a masodikat egy nehany evvel ezelotti foldrenges megrongalta. Elmeny volt az is, hogy sok honap utan most eloszor jol megaztam...

2010-03-21T13:25:00.003Z

Errefele most az a legnagyobb problema, hogy Barack Obama megint eltolta a tervezett latogatasat. Az amerikai elnok ifjukoraban negy evet elt Indoneziaban, neveloapja neven, helyi iskolaba jart, beszelte a nyelvet, tehat igazan specialis kapcsolat fuzi ehhez az orszaghoz. Az egeszsegugyi reform vegszavazasa miatt mostanaban nem tud kimozdulni Washingtonbol, ezt itt mindenki megerti, de azert nem orulnek annyira a halasztgatasnak. Az USA egyebkent Obama kulonleges helyzete mellett egyre jobban felismeri Indonezia strategiai fontossagat, kulonos tekintettel arra, hogy a vilag legnepesebb muzulman allamarol van szo, amelynek fontos szerepe lehet a kozel-keleti valsag kezeleseben. Erdekes egyebkent, hogy a hindu Baliban meglehetosen toleransak a tobbi sziget muzulman nepeivel, bar persze nem igazan szimpatizalnak veluk... Delelott egy nagyon szep helyen fekvo templomban jartam. Uluwatinak hivjak es az ocean partjan egy sziklaszirten fekszik, igen latvanyos. Egy motoros vitt ki, kozben sok erdekeset lattam. Peldaul azt, hogy ez sokkal gazdagabb videk, mint Kambodzsa. Rendezett falvak, szep hazakkal, jol oltozott emberek, itt a nyomor kevesse erzekelheto. Mindenki nagyon vallasos, minden hazat es munkahelyet naponta beszentelnek es a bejarat ele kis ajandekot tesznek ki. Ugyanakkor a tomegkultura teljesen elamerikanizalodott, a tevemusorok pl. tok ugyanolyanok, mint a fehereknek, vagyis orrba-szajba Megasztar meg szappanopera. Meg persze sok sport, ma neztem egy roplabda-meccset, a legnagyobb sztar egy Sabo nevu jatekos volt. Ez az utolso estem Balin, szep hely, mindent tud, ocean, beach, vulkan, palmafak, templomok, pubok, ettermek, boltok, nok - megsem fogott meg igazan, de talan majd legkozelebb...

2010-03-20T13:25:00.002Z

Rafting - eletemben eloszor! Negy japan es egy ausztral meg persze a helyi vezerevezos tarsasagaban vagtam neki a 12 kilometeres tavnak. A helyszin termeszetesen gyonyoru videk, kristalytiszta folyo, hatalmas palmaerdok, teraszos rizsfoldek, vizesesek. Gond nelkul lecsurogtunk, a vegen egy 4 meteres meredek szakasszal koronaztuk meg az utat, kivaloan szorakoztam. A fiatalok leginkabb azzal foglaltak el magukat, hogy a tobbi csonak utasaira szortak a vizet a lapattal, persze mi mi megkaptuk a magunket. Utana kaptunk egy jo ebedet es ismet masfel oras ut hazaig. Gyorsan megvettem a hetfoi repjegyemet, tudniillik eletemben eloszor ugy utazom, hogy addig maradok egy helyen, ameddig jol esik, a tovabbutazast mindig az adott helyszinen szervezem meg. Ezutan kiprobaltam az oceant, nagyon szep es nagyon sos, igen meglepo modon. Sokaig ultem a parton, neztem a naplementet es beszelgettem egy helyi holggyel, akirol kiderult, hogy ubudi. Kozben egy ujsagcikken tunodtem, amely arrol tudositott, hogy az orszagban mukodo nemzetkozi iskolakban a kormany kotelezove teszi a helyi nyelv, tortenelem es vallas tanitasat. Par nap mulva egy olyan baratomnal fogok vacsorazni, akinek negy gyereke jar ilyen intezmenybe, kivancsi leszek a velemenyukre...

2010-03-19T11:01:00.002Z

Gyors reggeli utan irany Kuta, amelyet egy jeles szakerto Siofokhoz hasonlitott. A szallodat egy kisse nehezen talaltuk meg, az ingem totalisan atizzadt, de az eredmeny megerte: nagyon kellemes, palmafas, uszodas muintezmenyben lakunk. A varos tele van boltokkal, itt azutan minden a turizmusrol szol. Az egyik elso es megrendito elmenyem a 2002-es diszkorobbantas emlekmuvenek felfedezese volt. Nagyon rosszul ereztem magam, ahogy neztem a meggyilkoltak hosszu nevsorat. Ezutan kovetkezett a penzvaltasi akcio: miutan egy nagyon jo atvaltast ajanlo helyen majdnem atvagtak -valahogyan a 900 ezerbol 700 ezer lett...- inkabb egy gyengebb arfolyamu, de biztos helyet valasztottam. Innen irany a tenger illetve ocean, hiszen az Indiai-ocean partjan vagyok. Ez egy nagyon rendes beach, nagy hullamokkal, szorfosokkel, napernyokkel. Este itt a berugas a program, meglatjuk, sikerul-e nekem is beallni a sorba...

2010-03-18T13:15:00.002Z

A hollandok voltak a legszemetebb gyarmatositok, pedig a britek meg a franciak sem voltak kutyak - allitja hatarozottan B., akit a sok utazas nagyon politikussa alakitott. Szerinte a hollandusok semmit sem invesztaltak Indoneziaban, csak elvittek a kincseket. Mindenfele remtortenetket meselt errol, de amikor azt kerdeztem tole, van-e itt vagy Hollandiaban a gyarmati historiat feldolgozo muzeum, akkor erre nem tudott felelni. Dzsakartaban lesz modom ellenorizni, mit gondolnak az indonezek a sajat tortenelmukrol, azutan egyszer majd ugyanezt megnezem Hollandiaban is. Egy kicsit idetartozik, hogy reszt vettem egy folklor tancesten, mit mondjak, majdnem elaludtam, szerencsere a zene izgalmas volt, a nok es a jelmezek szepek. Termeszetesen a legfobb gonoszok itt is a feketek meg a kopaszok...Delelott ismet nagyot kirandultam, megneztem egy mokas, majmokkal teli erdot es templomot -az utcat, ahol lakom, egyebkent Monkey Forestnek hivjak- majd piacoztam es felkerestem a helyi konyvtarat is. Senki nem erti meg, hogy engem kevesse izgatnak a templomok meg a barlangok, azert utazom a kornyeken, hogy megertsem, tenyleg Azsia lesz hamarosan a vilag ura...

2010-03-17T12:20:00.003Z

Most temetik R-t, sokat gondoltam ra, meg J-ra is. Nagyon sajnalom, hogy nem lehetek ott.

Vegre egy igazan jopofa dolgot is lattam, egy Antonio Blanco nevu Dali-epigon festo gyonyoru muzeumat. Nagyon szep kornyezet, izgalmas haz, palmak, madarak, jo zene, sok pucer no, mi kell meg? Utana hatalmas seta, a fel varost bejartam. Ubud egy nagy kamu, itt minden mu, a sok almuvesz ellepi a helyet, tenyleg 2 meterenkent talalni uj galeriakat. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt a szart adja el mindenki, a hulye turista meg benyalja. De sebaj, legalabb egy hely, amelyet kitalaltak. Az a brandje, hogy itt mindenki muvesz. Semmi masrol nem szol az egesz termeszetesen, mint a latogatok lehuzasarol. Persze, szep a taj, a palmak meg a rizsfoldek, de valojaban semmi kulonos. Bizonyara cinikus alak vagyok, de nincs mitol elajulni errefele. Itt elni ugyanolyan halal, mint Siem Reapban...Eszte masszazs, ezeknek itt fogalmuk sincs, mi az, de a kislanyok kedvesen mosolyogtak...

2010-03-17T02:19:00.002Z

A Csend Napjaval unnepeltek a hinduk az ujevet a szigeten. Ilyenkor nem szabad az utcara menni, villanyt gyujtani, hangoskodni, hanem csendes elmelkedessel illik keszulni a kovetkezo esztendore. Ezt a kulfoldieknek is illik betartani, ezert mi is a panzioban dekkoltunk. Szerencsere kajat keresre szerviroztak, az uszoda is uzemelt, meg a gyertyafeny is kellemes. Nagyon tanulsagos nap volt, egyaltalan nem unalmas, szoval lehet elni internet nelkul is...egy darabig.

2010-03-15T11:22:00.003Z

Ubudban ordogot uzunk, latvanyos felvonaulason mutatjak be a kulonbozo iskolak a hatalmas papirfigurakat, amelyeket vegig hurcolnak a varoson, majd allitolag elegetik oket. A varoska egyebkent tele van galeriaval, itt minden a muveszetekrol meg persze a turizmusrol szol. A megbeszeltek szerint talalkoztam B-vel, aki nagyon lelkesen avat be a hely titkaiba. A panziobol szep a kilatas, remelem, meleg viz is lesz...Az utazas problemamentesen zajlott, a repterrol taxi hozott ide. Bali egyik specialitasa a mai unnep, amit holnap megspekelnek valami meditacioval, allitolag senkinek sem szabad az utcara menni. Ezert jol bevasaroltunk es a napot az uszoda partjan toltjuk majd. Az indonezek meglehetosen baratsagosak, az elso benyomasaim nagyon pozitivak. A repulorol szep volt latni a tengert, nehany nap mulva oda is eljutok...

2010-03-14T08:31:00.002Z

A sok ezer pirostrikos bekesen eszik, nezi a tevet, massziroztatja magat vagy egyszeruen alszik. Igy keszulnek Bangkokban a kormany megbuktatasara. A szallodatol nehany percre, a Demokracia Emlekmuvenel van az egyik gyulekezohelyuk. Szol a zene, uvoltenek a szonokok, az egesznek majalis-jellege van. A tuntetes csak holnap kezdodik, jo hosszasan melegitenek...Egy darab sargatrikost sem lattam az egesz varosban, pedig delelott hosszasan setaltam. Fogalmam sincs, kinek kell drukkolni, kik a progresszivek es kik a "rosszak", de nagy dolog, hogy sok szazezren sok szaz kilometert utaznak azert, hogy bekes eszkozokkel kienyszeritsek a kabinet tavozasat. A pirosak leginkabb videkiek, a puccsal eltavolitott korrupt korabbi kormanyfo hivei. Thaksinrol mindenki tudja, hogy milliard dollarokat lopott, de kozben -legalabbis verbalisan- odafigyelt az elhanyagolt videki emberekre, akik ezert halasak neki. A varosi kozepuletek egyebkent sargaban pompaznak, sok az allig felfegyverzett kommandos, kerdes, mennyire sikerul bekesnek maradnia a tuntetesnek. Nagyon elveztem a hangulatot, jo sokaig veluk maradtam es vettem egy kereplo-felet, amivel majd jol elkergetjuk a jelenlegi "keregeto" kormanyt. Sajnos, en mar nem tudom megvarni az igazi balhet, nagyon sajnalom. Egyebkent ma igazi turistakent viselkedtem, megneztem a kiralyi palotat meg a hatalmas, fekvo Buddhat a Watpo pagodaban, de a legjobb a nagy seta volt, ahol kis csatornakat, erdekes epuleteket, szep parkokat fedezhettem fel. Ha lesz meg idom, beiktatok egy rovid masszazst, azutan irany a repter...

2010-03-13T18:01:00.002Z

Megvolt a pingponso is, bar ne lett volna...Mi csak a banan-, penge- es uvegnyito reszekig jutottunk, mert annyira unatkoztunk, hogy eljottunk. Ilyen szinvonaltalan, erdektelen es mellekesen undorito musort meg nem lattam. Kimondottan gusztustalan, unott arcu kurvak tengenek-lengenek a szinpadon, iszonyu volt. Idonkent felajanljak, hogy menje el veluk a szomszed szobaba, de ezekkel...? Az egesz kornyek csak a turistak lehuzasarol szol, mindez izzadsagszaguan, stilustalanul, butan. Hiszen ha jo musor lett vola, szep nokkel, mi is maradtunk volna meg es ittunk volna meg nehany sort. Elmeny volt visszamenni a mi negyedunkbe, ahol mindenki derus, szol a zene, a fiatalok tancolnak az utcan, szoval kiraly...Delelott egy jot hajokaztunk, nagyon elveztem a varost a vizrol is, utana sopping a plazaban, ekozben jo evesek-ivasok. Holnap nagy tuntetes varhato, a szokasos pirosak kontra sargak akcio, kicsit aggodunk, Dani ki tud-e majd menni a repterre. De ahogy ismerem, jo koran elindul es nem lesz semmi problema.

2010-03-12T14:50:00.002Z

Bangkok a city of life - hirdeti egy hatalmas transzparens a Siam teren. Idult vigyorral setaltam delutan ebben az igazi nyuzsgo, izgalmas, szep, sokszinu kulturvarosban. Reggel 5-kor indultunk Siem Reapbol taxival es 6 ora alatt itt is voltunk. Dani kicsit nehezen tert magahoz, este szokas szerint meg gondosan kiutotte magat. Nagyon klassz szallodat talalt egy porgos kornyeken, meg uszoda is van. Rovid piheges utan elindultam, az elso epulet a hotellel szemben, amelyet meglatta, a Chabad-haz volt. Be vagyok keritve...Ezutan irany egy munkamegbeszeles. Szo szerint errol volt szo, egy budapesti munkarol beszelgettunk egy francia urral, mindezt egy jo ebed es egy pompas Lavazza-kave kisereteben. A joizu es eredmenyes beszelgetes utan felszalltam a magasvasutra es megneztem a Jim Thompson Muzeumot, amelyet kambodzsai ismeroseim ajanlottak figyelmembe. Ez az amerikai ur egy nagyon szep muveszeti gyujtemenyt szedett ossze, amelyet a gyonyoru, thai stilusu hazaban mutatnak be. Ezutan irany a varos es a legnagyobb szerencsere beestem a Muveszeti es Kulturalis Kozpontba, amely egy kicsit a New York/i Giggenheim Muzeumra hajazo, erdekes es jo nagy muintezmeny. Szamos kiallitohelyiseggel, kavezokkal es foleg izgalmas kiallitasokkal varja a latogatokat. Nagyon latvanyos az uj bangkoki parlament epuletere kiirt palyazatra erkezett tervek bemutatasa, itt azutan tenyleg mindenfele csoda lathato - legalabbis rajzon es maketten. Tovabba megneztem egy kortars japan kepzomuveszeti tarlatot, ez felejtheto volt. Kesobb beultem egy tuk-tukba es hazahajtattam. Fantasztikusan sok szep felhokarcolot lattam, igazan igenysen epitkeznek erefele. Az emberek kevesbe baratsagosak, mint Kambodzsaban, viszont a nok szebbek. Este tobbmenetes vacsora a nagzon elo setaloutcakban, egy kis sopping, egy kis netezes, majd egy jo nagy alvas. Nehany nap alatt tobbet eltem meg, mint fel ev alatt a Porfeszekben. Nagyon hianyzott mar a nagyvaros, most lubickolok benne...

2010-03-11T15:41:00.002Z

Miért élnek az emberek úszófaluban, pici házakban, kicsi térben? Ezt kérdezte Dani a hajóban és többször utána is. Szokás szerint kimentünk a második számú turisztikai nevezetességet, a Tonle Sap tavat és az ott élő embereket megnézni. Szerencsénkre a csónak lerobbant és míg a vezető megjavította, módunk volt egészen közelről bekukkantani a lakók életébe. Láttuk, hogyan dolgoznak, hogyan mosogatnak, hogyan alszanak, hogyan közlekednek, hogyan mosakodnak...Engem nem rázott meg ez az életforma, a gyerekeket annál inkább. A kirándulás után hosszas szállodafoglalási procedúra következett, de úgy néz ki, jó helyünk lesz Bangkokban, ahova reggel korán indulunk taxival. A hét végét együtt töltjük ott, azután ő utazik Budapestre, én meg Balira. Úgyhogy valószínűleg ritkulni fog a blog, mert nem viszem magammal a laptopomat, de bizonyára azért naponta lesz lehetőség megnézni az üzeneteimet. A tervek szerint kb. két hétig utazgatok, valamikor április elején jövök visszas Siem Reapba, 15-én pedig irány Budapest!

2010-03-10T17:45:00.002Z

Mit esznek a halak az emberek meztelen lábán? Ezen tűnődtünk Danival, miközben ült a medence szélén, lábait felajánlva a halaknak. Ezek pedig magy lelkesedéssel csapnak le az új húsra és csiklandozzák, csipkedik a delikvenst. Furcsa látvány, hogy egy csomó hal tolong egy boka körül, de állítólag nem rossz érzés. Csak nem sikerült rájönni, mire is jó ez az egész? Az egész belváros tele van ilyen halas medencékkel, ez most a sláger itt, Dr. Fish-nek hívják az üzemeltető céget. Mindezt egy nagyon finom pizza után ejtettük meg, a masszázs emaradt, mert már bezártak a szalonok. D. azt mondta, abból is látszik, hogy ez egy komcsi ország, hogy nagyon korán leáll az élet, minden bezár. Bezzeg Thaiföldön ez egészen másképp működik...A nap fénypontja a angkori kirándulás volt, bár viszonylag rövid időt töltöttünk a helyszínen, mégis fontos tapasztalatokat szereztünk. De persze az egészben az a legjobb, hogy egész nap beszélgetünk...

2010-03-09T16:28:00.002Z

Megjött a kisfiú, kicsit véres fejjel, fáradtan, de a lényeg az, hogy itt van. Történt, hogy thaiföldi búvárkodása alkalmával át akart ugrani egyik csónakból a másikba, de egy hullám megzavarta a manővert, és teljes sebességgel fejjel nekiment a hajógerendának. Kissé aggódik, hogy elfertőződik-e a seb, de úgy néz ki, megússza. Rövid zuhanyozás után elvánszorogtunk a belvárosba és a Pub streeten ettünk valamir meg sörözgettünk. De leginkább jót beszélgettünk, itteni meg otthoni dolgokról. Nagyon jól esett - remélem, mindkettőnknek. Úgy terveztem, hogy még megiszunk egy kávét két helyes magyar nővel, de mire hívtam őket, már a szállodájukban dekkoltak. Kár. Hát, a mai sem volt egy izgalmas nap...

2010-03-08T16:59:00.002Z

Van-e itt jó környék? Hol laknak a gazdag emberek? Ezen tűnődtem a mai hosszú sétámon, amelynek alkalmából egy kicsit felfedeztem a környéket. Egy széles, piros salakos utcában lakom, ennek az egyik különlegessége, hogy itt található a város egyetlen mecsete. Megpróbálok majd megtudni valamit az itteni muzulmán közösségről, remélem, szóba állnak velem. Szóval, a környék nagyon változatos, gyönyörű, nagy házak és a legprimitívebb viskók találhatók egymás mellett. A város más részein is megfigyelhető ez, úgyhogy fogalmam sincs, melyik az igazán elit vidék. Állítólag a Nemzeti Múzeum környékén laknak a tábornokok, de arrafelé is láttam iszonyúan lepusztult építményeket, amelyeket nem neveznék háznak. Valószínűleg tudatos ez a keveredés, úgy tűnik, itt nem félnek egymástól az emberek. Persze azért ma is láttam szögesdrótos kerítést egy-egy módosabb háznál, de ez nem jellemző. Valahogy a szegénység is elviselhető, még az olyan gyarmatosítónak is, mint én vagyok. Viszonylag kevés a koldus és ők sem agresszívek. Az emberek az utcán élnek, esténként körbeülik a kaját és esznek, beszégetnek az udvaron. Valahogy ritmusa van az itteni életnek, a belvároson kívül nincs pörgés, nagyon nyugis az élet. Azért már nagyon vágyom a nyüzsgésre, ez a nagy nyugalom nem tesz jót...

2010-03-07T15:00:00.002Z

Komolyan mondom, a Porfészekben intenzívebb az éjszakai élet, mint Pesten...Este 10 óra van és hatalmas a hömpölygés a belvárosban, de máshol is érzékelhető a mozgás. Igaz, hogy igazán intenzív élet csak néhány utcában érzékelhető, de akkor is. Jó, jó, tudom a Liszt Ferenc tér meg a Ráday utca meg a Margitsziget meg az alter helyek - mindez nem hasonlítható össze egy ázsiai kisvárossal, de jó tudni, hogy ha mulatni akarok, akkor nagyjából éjfélig elég sok helyet nyitva találok és utána is akad jónéhány használható műintézmény. A legnagyobb problémát a gyerekeknél látom, nekik szinte semmilyen szórakozási lehetőségük nincs. Például változatlanul nincs mozi, bábszínházról vagy hasonló helyekről álmodni sem lehet. Ezért nem véletlen, hogy a gyerekek megszállják a plázákat és vadul nyomkodják a játékautomatákat és a nyerőgépeket. Este körülnéztem a városban és az egyik kicsi és nagyon sivár plázában tömve volt a játékterem. Minden más helyiség nagyjából üres volt, de a gyerekeket nem lehetett kirobbantani az gépek mellől. Lehetne -és kellene- fiolozofálni arról, milyen kulturális értékeket visznek magukkal ezek a gyerekek, de az a rezsim, amelyik az iskolán kívül semmit nem tud nyújtani a fiataloknak, az mindent rosszat megérdemel...

2010-03-06T15:31:00.004Z

Douceur - édes, kedves, szelíd, barátságos, jóindulatú. Ezzel a jelzővel illetik rendszeresen Kambodzsát a francia nyelvű könyvek, cikkek, leírások, emlékezések. Sokszor olvastam erről és tényleg van benne valami. Momentán például a panzió terszán üldögélek és mindenhonnan lágy zene jön felém. Van ebben esküvői buli (ez a jó időszak, nem mindig engedik egybekelni a párokat), templomi zene, diszkó, karaoké, kerti parti, de az egész valahogy egységes. Sokszor üvöltetik itt a zenét, az elviselhetetlen, de szerencsére ebben most nincs részem. Nagyon meleg van így 11 óra felé is, szólnak a kabócák, és valami nagy békesség honol errefelé. A belvárosban nyilván dühöng a szombat esti láz, errefelé az emberek ülnek az udvaron és beszélgetnek vagy tévét néznek. Máskor már többször írtam, hogy soha sehol nem mosolyogtak rám ennyiszer. Szóval, idilli hely ez, de valójában mégsem az. Mert mindenhol azt hallom és olvasom, hogy nagyon erőszakos is tud lenni ez a békésnek tűnő nép. Hiszen mégiscsak khmerek öltek meg több millió khmert, alig 30-35 éve. Hiszen óriási a családon belüli erőszak, főleg a falvakban. Hiszen szinte naponta öntenek le savval embereket, bosszúból. De mindebből a külföldi nem lát semmit, legfeljebb olvas az atrocitásokról. A külföldinek marad a mosoly és a douceur...

2010-03-05T13:40:00.003Z

Valószínűleg az utolsó, a projekthez kötődő találkozót bonyolítottam le kedvenc helyemen, az Hotel de la Paix-ban. Történt, hogy e-mailben megkeresett a Heritage Watch nevű nem-kormányközi szervezet egyik embere, hogy szeretnének velem találkozni Koh Ker-ügyben. A randevúra természetesen elhívtam A-t, aki hamarosan a nevezett faluban fog élni, mint a közösségi alprojekt főnöke. Ez a Heritage Watch egy komolynak tűnő szervezet, legalábbis a honlapja szerint: adatbázist tartanak fenn a lopott műtárgyakról, a felelősségteljes turizmust promotáló programokat indítanak, képzéseket tartanak a helyieknek pl. arról, hogyan legyenek jó idegenvezetők. Az NGO képviseletében megjelent egy nagyon lelkes és tudatlan amerikai hölgy és segítője, egy helyi versenyző. A. röviden elmondta nekik, hogy tapasztalatai szerint magyon nehéz bármire mozgósítani a helyieket, akik még mindig nem heverték ki a háborús traumákat, azaz nem képesek semmilyen értelmes cselekedetre, ehelyett verik és megerőszakolják a feleségüket meg a gyereküket. Közben "természetesen" elvárják, hogy a fehérek nyomják nekik a pénzt, ha nem kapják meg, jól megsértődnek. Az amcsi nő nagyon meg volt döbbenve, láthatóan halvány fogalma sem volt a körülményekről, amin azért nem lehet csodálkozni, mert még nem járt a helyszínen. Csak azt nem értem, miért dolgoztatnak olyan embereket, akiknek a minimális helyismeretük sincs, mire valamit megértenek, eltelik több hónap. Megindító és szánalmas látvány volt, amikor a nő arcára kiült a megdöbbenés, de becsületére legyen mondva, megköszönte az őszinte szavakat, jelezve, hogy A. volt az első, aki feltárta előtte a valódi problémákat. Sebaj, valamit majd ők is fognak csinálni -egyébként korábban már próbálkoztak, de belebuktak a Koh Ker-i legendás apátiába- és előbb-utóbb reális, megvalósítható terveik is lesznek. A megbeszélés után nagyon finom vacsi a Malraux étteremben, megünnepelendő A. és E. együttjárásának 5. hónapfordulóját, közben nagyon érdekes beszélgetés K-val, a nagyon értelmes és csinos magyar régész-térinformatikus-mongol szakértővel, aki igazán ütős projektet gründol a Selyemút és Stein Aurél témakörében. Ez volt a legfőbb haszna a projektnek: megismerkedtem sok kiváló emberrel és persze egy kicsit beleszagoltam Ázsiába...

2010-03-04T14:57:00.003Z

Őskori vadászállomás Párizs kellős közepén, a rue Rivolin, az első falu Marseille-ben, az első amputált test Franciaországban, megkövesedett hajó Lyonban a Saone partján, lovasok és lovak közös sírja, I. világháborús amerikai katona búcsúlevele, az 1937-es párizsi világkiállítás szovjet pavilonjának egyik szobormaradványa, sírok, mozaikok, pénzérmék, házak - néhány lelet a Preventív Régészeti Intézet (INRAP) zsákmányából. Az intézmény elnöke előadásában elmondta, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években fiatal francia régészek felháborodva konstatálták, hogy a nagyberuházások -elsősorban az útépítések- tervezésekor egyáltalán nem vették figyelembe az adott területen található régészeti kincseket. Ezért egyesületet hoztak létre, megkeresték a beruházókat és felhívták a figyelmüket a problémára. Ebből a civil szerveződésből jött létre 2001-ben a mammutintézmény, amely 2000 szakembert foglalkoztat. Ma már temészetes, hogy a beruházók betervezik az ásatásokat, amelyet egyébként ők maguk finanszíroznak. Ha nagyon fontos és elmozdíthatatlan kincseket találnak, akkor módosítják az építési terveket. Az INRAP nagyon fontosnak találja, hogy -mint közpénzből működő intézmény- minél több helyen bemutassa a nagyközönségnek az ásatásokat. Egyes helyeken -így például a marseille-i falu esetében- állandó kiállításon prezentálják a múltat a nagyközönségnek. Hiszen a cél pontosan ez, vagyis hogy minél jobban megértsék és megértessék az emberi civilizáció élet- és szokásrendszerét. Ezt a működési és szervezeti modellt egyébként Magyarország is átvette, létrehozva a KÖSZ nevű nagy állami intézményt. Az INRAP elnöke egyébként a Koh Ker-i projekt szakértőivel is tárgyalt, meglátjuk, mit tudnak majd a fiúk kihozni a találkozóból...

2010-03-03T17:46:00.002Z

Nick, az egyik árvaház-hálózat főnöke azt magyarázza, hogy egyedül neki van víziója Kambodzsa jövőjéről, ez pedig nagyon egyszerűen a gyermekek nevelésén és oktatásán múlik. Ezért hozta létre alig másfél évvel ezelőtt az első árvaházat, ahol számos külföldi önkéntes dolgozik. Azóta már még egy házat működtetnek és tervezik egy gyermekfalu létrehozását is. Mindezt kizárólag adományokból fedezik, ezért a jelentkező önkéntesek első feladata az, hogy a saját országukban gyűjtsenek pénzt az alapítványnak. Számos szállodában van emberük és ha a vendégeket a szociális turistáskodás is érdekli, akkor az alapítványhoz küldik őket, ahol elmagyarázzák a működést, elviszik őket a házakba és a végén természetesen illik adománnyal búcsúzni. Mindezt a cég új kávézójában adta elő, miközben két brit hegedűs ír és skót nótákat játszott. Az itt befolyt pénzek is az árvák jobb életét szolgálják. Nick szerint egy árva ellátása havonta 100 dollárba kerül, úgyhogy minden fillérnek van helye. Elmesélte, hogy nagyon oda kell figyelni az adminisztrációra is, le kell papírozni mindent, nehogy később gyermek-kereskedelemmel vádolják őket. Sokat dolgozunk, de nagyon gyorsan jönnek az eredmények, a gyerekek pillanatok alatt megváltoznak a normális körülmények között - fejezi be előadását a sokadik sör után a brit szociális munkás.

2010-03-02T16:20:00.002Z

Nagyon értelmes kislány a recepciós, egyszer már említést tettem róla, napi 12 órát dolgozik, havi 50 dollárért, nincs egyetlen szünnapja sem. 26 éves, Phnom Penhből került ide, ott lenne egy panziója, de összeveszett a szüleivel és inkább Siem Reapban nyomorog a tuk-tukos férjével. Sokat beszélgetünk, egyrészt szeretnék minél többet megtudni tőle a panzió működéséről, a költségekről, a problémákról, de érdekes dolgokat mesél az itteni mindennapokról is. Ő is vallja, hogy a hagyományok szerint rendezi be az életét, de ezek szerinte egyre rugalmasabban értelmezendők. Vonatkozik ez a családra, a házasságra, a szexre, a munkára. Például manapság már teljesen természetes dolog a válás, ez nem bélyegzi meg örökre a nőt. Egyébként a számítógépben megmutatta a 31 éves nővére fotóit és felajánlotta, hogy ha vele megyek a fővárosba, akkor bemutat a hölgynek. erre most biztosan nem fog sor kerülni, de bíztató, hogy ilyen perspektívák léteznek errefelé...Elmondta, hogy ő bár már elég öregnek számít, mégsem akar még gyereket, mert nincs jól eleresztve anyagilag. Kíváncsi vagyok, meg is fogom kérdezni tőle, mitől változna meg az élethelyzete később? Ő nagyon gyengén keres, egy tuk-tukost sem vet fel a pénz, miből lenne az az elfogadható helyzet, amikor már bevállalhatják a gyereket? Ráadásul a családja sem él itt, ez nagyon nagy hátrány. A nap legfontosabb eseménye, hogy találtam egy újabb remek kávéházat, néhány napja nyílt meg. Egy olasz svájci ismerősöm csinálja, remek Illy kávét gyárt, nagyon rendes gépet is beruházott. Este újabb nagy beszélgetés a 9 fős magyar turistacsoporttal, egyre jobban irigyelem őket, hogy évtizedek óta együtt kirándulnak a világ minden részébe és még a politika sem tudta szétverni a csapatot. Igaz, nagyon odafigyelnek erre, nem hagyják, hogy így legyen...

2010-03-01T17:14:00.002Z

Elköltöztem egy panzióba. Ennek egyik oka, hogy az egyébként kellemes lakásomban elviselhetetlen lett a meleg, tekintettel a tetőtéri kialakításra. A másik ok az, hogy ajánlanak bérbevételre egy panziót, kipróbálom lakva, azután meglátjuk. Az máris látszik, hogy jó adottságú, de rosszul menedzselt intézményről van szó, nagyon barátságtalan, hagulattalan, ráadásul az internet-kapcsolat is bizonytalan. Eszterék is látták, egészen beindultak, de persze kevéssé sanszos az üzlet. Este érdekes vacsora, sok magyarral. Egy 9 tagú társaság érkezett ide, közöttük geofizikusok, akik mérni is fognak Koh Kerben. Jókat beszélgettünk az egyik úrral, aki sokat dolgozott külföldön, elsősorban a kubai élményeiről faggattam, de sok szó esett Bős-Nagymarosról is. Később kiderült, hogy a régészek feltehetően megtalálták a királyi palota helyét, jót vitatkoztunk arról, mi most a teendő. Én amondó voltam, hogy ha ez világszenzáció, akkor csak erre kellene koncentrálni, ki kell ásni és el kell adni az infót a nagyvilágnak. A régészek visszafogottabbak voltak, szerintük ez nem akkora szám és majd a főnökség eldönti, mi legyen a következő lépés. A lényeg az, hogy nagyon jó hangulatban beszélgettünk, nyoma sem volt a korábban időnként megjelenő személyi problémáknak. Fontos, hogy végre talán lesz iránya a projektnek, épp ideje...

2010-02-28T14:48:00.004Z

Purimot ünnepelt a teljes helyi hitközség, azaz három fő: Suzanne, akit kineveztem elnöknek, Sol, egy amerikai fickó meg én. Ennek örömére felfedeztünk egy új éttermet, ahol nem csak jó minőségű kaját, hanem nagyon szép szervírozást is kaptunk. Az amerikai gyerek, egyébként az egyik nagy szálloda dolgozója, saját maga gyártotta le a képen látható Hámán-táskákat. Ahhoz képest, hogy először gyűrkőzött neki a feladatnak, kimondottan jól sikerült a mű. Az ünnep alkalmából Suzanne egy tigrises álarcot hordott, magam a szokásos sárga kipámban pompáztam. Az evés közben odajött az asztalunkhoz egy helyi gyerek és kérdezte, miért hordok sapkát. Mert zsidó vagyok - feleltem neki. Tudod, mi az? - kérdeztem tőle. Nem - így ő. Lehet, hogy ez a te szerencséd - így én. A hétvége másik figyelemre méltó eseménye a hagyományos bábos felvonulás volt. Különböző árvaházak, iskolák, alapítványok hatalmas papírfigurákat gyártanak, állatokat, embereket, isteneket és ezzel végigvonulnak a városon, síppal-dobbal-nádi hegedűvel. A gyerekeket általában hatvan év körüli, idült mosolyú amerikai hölgyek és húsz év körüli, idült mosolyú amerikai fiúk és lányok kísérik. Minden tiszteletem ezeké az embereké, csak jönne le róluk egyszer ez a "most azután jól megmentjük a világot, ha akarja, ha nem"-típusú derű. Tudom, cinikus gyarmatosító disznó vagyok, de valahogy nem csípem ezeket a hivatásos világmegváltókat...

2010-02-27T12:37:00.002Z

Dani Bangkokba érkezett és nem döntötte el, merre tovább. Mindenféle verzióról tanácskoztunk, végül, nagyon bölcsen, úgy döntött, hogy kedves helyére, valamelyik szigetre utazik, ahol búvárkodni szokott. Vicces, hogy az egész család momentán itt, a térségben üzemel. Méghozzá éppen egy olyan pillanatban, amikor Thaiföldön nagy balhék kezdődnek. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis kimondta, hogy megfosztja vagyona egy részétől a volt kormányfőt. Thaksin amúgy a telekommunikációs szektorban gyűjtötte össze több milliárd dollárra becsült vagyonát. A bíróság szerint ennek nagy része csalárd úton, korrupcióval és adóelkerüléssel került a politikushoz, akit néhány éve puccsal kergettek el az országból azóta többnyire Dubaiban él, de gyakran megfordul Kambodzsában is, ahol -a szomszédokat szivatandó- miniszterelnöki tanácsadói címmel is felruházták. Az utóbbi időben többször megtisztelt minket is látogatásával, itt, Siem Reapban szeret ugyanis golfozni barátjával, Hun Sennel. Uralkodása alatt nagyon odafigyelt arra, hogy gesztusokat tegyen a szegényebb régiók népei irányában, pl. olcsó egészségügyi hozzájárulással tette lehetővé a kórházakban történő ápolást. Hívei, a "piros ingesek" nem felejtették el a jó svádájú, a demagógiát mesterfokon űző politikust és ma is hatalmas kultusza van. Ellenfelei, a "sárga ingesek" viszont egyértelműen negatív figurának tartják, aki politikai kapcsolatait kihasználva lopta össze vagyonát. Az ítélet kihirdetése után tüntetések kezdődtek Bangkokban, úgyhogy Dani bölcsen tette, hogy gyorsan elhúzott...

2010-02-26T10:45:00.004Z

Ismét rendkívül eredeti ötlettel sikerült meglepnie a közvéleményt és az érdekelteket a kambodzsai kormánynak. Hun Sen miniszterelnök bejelentette, hogy a jövőben az ország legnagyobb magánvállalatainak kötelező jelleggel "patronálniuk" kell a hadsereg egyes egységeit. A hivatalos indoklás szerint ezzel a "szolidaritási" gesztussal jelentősen emelkedni fog a katonatisztek és családjaik anyagi helyzete. A kormányrendelet értelmében a cégek ezentúl mindenféle materiális segítséget, élelmiszert, gyógyszert, munkaeszközöket, állateledelt, vetőmagot, gépjárműveket, lakásokat és irodaházakat kötelesek a "testvéregységek" számára biztosítani. Ez a rendszer kicsiben már eddig is működött, most azonban teljes szépségében bontakozik majd ki. Ehhez hozzájárul az is, hogy az üzleti-katonai pároshoz betársul egy harmadik fél is, méghozzá egy-egy kormányzati szerv "személyében". A kormányzati dokumentum név szerint felsorolja a patronáló vállalatokat, ezek között találhatóak a legnagyobb olajkitermelő és forgalmazó cégek, bankok, telekommunikációs vállalatok, mezőgazdasági kombinátok. A cégek vezetőinek egy része nem tud arról, hogy segíteni akar a katonáknak, mások pedig azt mondják, hogy saját akaratukból vállalják a nemes feladatot. A kormány szóvivője emlékeztetett arra, hogy a javak megosztása régi khmer hagyomány, így semmi rendkívüli nincs abban, hogy felújítják és megerősítik ezt a szép tradíciót...

2010-02-25T14:02:00.002Z

Április közepén lesz 35 éve, hogy a vörös khmerek bevonultak Phnom Penhbe és megkeződött a rémuralmuk, amely kb. 2 millió kambodzsai legyilkolásával kulminálódott. Ebből az alkalomból számos visszaemlékezés jelenik meg, leginkább külföldön. Az egyik legizgalmasabb dokumentumot Párizsban hozták nyilvánosságra, az akkori francia konzul és a Quai d'Orsay táviratváltásairól van szó. Törtnt, hogy a vörös khmerek megjelenése után számos kambodzsai próbált bejutni a francia nagykövetség területére, politikai menedékjogot remélve. Közöttük volt több herceg valamint a kambodzsai parlament elnöke. Ők nem szívesen látott vendégek voltak, ezért a konzul -ebben az időszakban a legmagasabb rangú francia diplomata a helyszínen- utasítást kért a központtól, mit tegyen. Ez annál is sürgősebbnek mutatkozott, hogy a vörösök követelték a bent lévők listájának kiadását. Párizs utasította a konzult, hogy adja át a listát, ami egyben a magas rangú menekülők halálos ítéletét is jelentette. Ők kénytelenek voltak elfogadni, hogy el kell hagyniuk a nagykövetség épületét, bár sejtették, milyen sors vár rájuk. A parlamenti elnök alig tudott járni, a francia csendőrök vezették a vörösök autójához, maradványait azóta sem találták meg. Párizsban felesége már több, mint tíz éve pert indított a francia állam ellen gyilkosságban való bűnrészesség vádjával. Korábban több francia bíró is megpróbált kibújni az ügy alól, legutóbb azonban egy bíró úgy döntött, jogilag indokolt a pereskedés. A diplomaták és a csendőrök azzal védekeznek, hogy a vörös khmerek mindenképpen elvitték volna a bent lévőket. A feleség természetesen arra hivatkozik, hogy a francia államnak kötelessége lett volna megvédenie a magas rangú kambodzsaiakat, a körülményektől függetlenül. Nagyon izgalmas politikai-jogi-etikai ügy ez, sok év múlva talán ítélet is születik...

2010-02-24T15:53:00.002Z

Minden nagyon szép, mindennel nagyon meg vagyok elégedve-típusú napot sikerült perfektuálnunk. Először is kiderült, a gyerekek nem bukták el a repjegy-pénzt, a nagy részét vissza fogják kapni. Másodszor, sikerült jegyet kapni Phuketbe, így kényelmesen utazhatnak abba a városba, ahonnan majdan hazarepülnek. A turista-nap első részét az ún. Kambodzsai Kulturális Faluban töltöttük. Ez egy skanzen-féle műintézmény, amelyben bemutatják az ország különböző részeinek jellegzetes épületeit, ruházatait, táncait. Látványos bemutatókat tartanak, "tanulságos" történeteket elmesélve. Közben még íjásztudásunkat is kipróbáltuk, ebben messze Miklós volt a legjobb. A búcsúvacsorát egy olyan helyen költöttük el, ahol tradicionális táncbemutatót is tartanak esténként. Tényleg szépen mozogtak a lányok, különösen a speciális kézmozdulataik nyűgözik le a publikumot. Szóval, igazi barang (=fehér) turistaként viselkedtünk, de ez jól esett, néha belefér egy-egy ilyen nap is...

2010-02-23T19:51:00.002Z

Beütött a krach: elindultunk a repülőtérre, de nem jutottunk el oda, mert Miklós annyira rosszul lett, hogy meg kellett állnunk a városban. Különös szerencsével pont abba az étterembe szédült be, amelynek jól ismerem a tulajdonosát. Először a földre, majd székekre, végül a tulaj lakásának egyik ágyára feküdt, miközben jókat hányt. Valami csúnya bélfertőzést kapott ki a szerencsétlen fiú, előző nap tintahalat evett, lehet, hogy az volt a bűnös. Néhány órai pihenés után átmentünk a holland orvoshoz, aki rendesen ellátta és mindkettőjüknek adott igazolást, hogy nem voltak utazóképes állapotban. Meglátjuk, a biztosítók meghatódnak-e ettől a papírtól...A lényeg az, hogy most már nincs gáz, nagyjából rendbejött. Most az a feladat, hogy átszervezzék az utazást, sajnos, mára már megtelt a repülőgép, úgyhogy valószínűleg holnap mennek tovább Thaiföldre. Jó volt látni, hogy a nehéz pillanatokban Eszter tudott határozottan dönteni és közben ápolta is a barátját. Este még Eszterrel tettünk egy nagy sétát a városban, benyomtunk egy pizzát, megérdemeltük ezt a kis jutalmat. Közben arról beszélgettünk hosszasan, hogy esetleg ide jönnének élni egy pár hónapra. Nem gondoltam volna, hogy a Porfészek ennyire bejön nekik. Annál is inkább, mert én meg már alig várom, hogy újra Európában lehessek...

2010-02-22T16:51:00.003Z

80 ezren betegedtek meg tavaly Kambodzsában maláriában, közülük 300-an nem élték túl a betegséget. 2008-ban 50 ezren kapták el a betegséget és 200-an haltak bele. A Parazitológiai Központ igazgatója szerint a látványos emelkedés egyik fő oka a rendkívül erős esőzés volt, a másik oknak pedig a a nehezen megközelíthető vidékeken beindult nagyszabású építkezéseken dolgozó katonák és munkások fertőződését jelölte meg. A tendencia rendkívül aggasztó, annál is inkább, mert 2000 és 2008 között 60-70 százalékkal sikerült csökkenteni a malária terjedését az országban. A hivatalos tervek szerint 2020-ra nem lesz maláriás megbetegedés Kambodzsában. Ide tartozik, hogy a gyerekek sokat problémáztak azon, hogy bevegyék-e a malária-gyógyszert. Budapesten ők is, én is azt a tanácsot kaptuk, hogy csak akkor bontsuk ki a gyógyszeres dobozt, ha érezzük az első szimptómákat. Régebben az utazóknak azt tanácsolták, hogy folyamatosan szedjék a gyógyszert, de a mellékhatások erőssége miatt az utóbbi időben már más terápiát javasolnak. A mi környékünkön egyébként nincs malária, úgy gondolom, hogy Thaiföldön is hasonló a helyzet, legalábbis azokon a turisták által látogatott vidékeken, ahova holnap utaznak.

2010-02-21T17:36:00.002Z

Vajon mi lesz abból a nagyon okos szemű kisfiúból, aki eljött velünk, az apja hajójával, a tavi kirándulásra? Milyen életesélyei vannak azoknak az apró gyerekeknek, akik úszó lavórból ajánlgatják a kígyókat a turistáknak? A Tonle Sap tavon kirándultunk, megnéztük az úszófalvakat, kicsit beleláttunk az ott élő emberek életébe. Nagyon kemény élet ez, szinte a semmiből kell megteremteniük a kis életüket. A turistákból nem sok pénzt látnak, a hajókázási jogokat éppen a közelmúltban kapta meg egy koreai cég. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a turista odamegy a jegypénztárhoz és annyit kérnek tőle, amennyit nem szégyellnek. Nekünk az volt a szerencsénk, hogy egy ismerős szállodástól előre tudtuk az igazi árat és a segítségével nagyjából tényleg annyit is fizettünk. Gyönyörűen sütött a nap, a meleget is el lehetett viselni, igazi turista program volt, a legjobb formában. A beszálláskor egy helyi fickó lefotózott bennünket, mire kiszálltunk a képünket egy tányérra applikálva ajánlották megvételre - kár, hogy oda sem néztem, különben bizonyosan megvettem volna az értékes árut. A kirándulás után egy kis városnézés, majd egy jó vacsora egy indiai étteremben. Nem maradhatott el a szokásos soppingolás és a sörözés sem, mindkettőben jelentős sikereket sikerült elérnünk...

2010-02-20T19:52:00.002Z

Angkor, a Nagy Klasszikus. Sokadszor, most sem fog meg igazán. Vajon miért? Talán, mert egyszer sem vettem a fáradtságot, hogy rendesen utána olvassak. Talán, mert kötelező elájulni, és magam ezt világéletemben utáltam. Talán, mert nem tudok kilépni az európai énemből. Talán, mert nagyon meleg van. Talán, mert a gyerekeket sem fogta meg az egész. De mindebből nem csinálok tragédiát. Ma is sok szép helyen voltunk, olyanokon is, ahol eddig nem jártam. A tuk-tukos mindenhová elvitt, kiválasztottunk néhány különlegesen szép helyszínt és csak azokat néztük meg. A kiváló ebéd után szieszta, majd a szombat esti láz. Ami persze nincs. A tervezett koncertről épp lemaradtunk, maradt a vacsorázás a piacon és a többszöri sörözés. Meg persze egy kis sopping. Közben j beszélgetések, például arról, tudnának-e a fiatalok itt élni? Eszter korábban kijelentette, boldogan jönne ide, ezúttal rezerváltabban nyilatkozott. Egy évre, sok utazásssal, talán igen. Természetesen ebbőé nem lesz semmi, de már az is szórakoztató és tanulságos, ha az ember végiggondolja, milyen racionális érvek alapján költözne egy ilyen helyre. Pár óra alatt megértették, hogy milnden kelleme ellenére is milyen nagy árat kellene fizetniük, ha ide jönnének...

2010-02-19T17:23:00.002Z

Esküvői vacsorára voltunk hivatalosak egy igen előkelő, de a várostól jó pár kilométerre fekvő étterembe. Ez utóbbi ténynek azért van jelentősége, mert gyalog közelítettük meg az objektumot és a fiatalok lábát egy kissé megviselte a papucs. Előtte ugyanis felkerestük a nagy, népi, "büdös" piacot, hogy ruhákat vegyünk - ez azonban csak este sikerült, egy másik hasonló intézményben. A vendéglő bejáratánál a nem is annyira ifjú pár fogadott a sleppjével, igazán szépen fel voltak öltözve. A hatalmas teremben vagy 50 feldíszített kerek asztal várta a vendégeket. A rendszer úgy működött, hogy addig nem hozzák ki a kaját, amíg az adott asztalnál az összes széket nem foglalják el a vendégek. Nálunk lassan gyülekezett a nép, addig ittuk a söröket, üdítőket, vizeket. Egyszer csak elérkezett a nagy pillanat és kezdtek érkezni a tálak, falatkák előétel gyanánt, majd csirkés-gyömbéres tészta, omlós csirke, rotyogó hal, leves, desszert - mindezt forgó tálról szervírozhattuk magunknak, természetesen pálcikával. Már éppen mentünk volna el, amikor Eszter kérte, hogy maradjunk, mert szerinte esemény lesz. Igy is történt. A menyasszonyt és a vőlegényt szépen egymás mellé állították és néhány métert mozgatták, mialatt a közönség rájuk szórta az előre kiosztott virágszirmokat. Ezután egymás szájába dugdostak szőlőt és banánt, majd ugyanezt tették a szüleikkel is, így köszönvén meg nekik a gondos nevelést. Később a színpadon is beszédet mondott az összes főszereplő, ebből természetesen nem értettünk semmit, de ezért ki lehetett találni. A nap fénypontja a házastársi csók volt, ami sehogy sem akart elcsattanni egymás száján. Később a pár táncolt is néhány lépést - persze főleg a videósok kedvéért. Egyébként egész este műsor ment a színpadon, több énekes és táncos váltotta egymást, a helyiek meg voltak elégedve a kulturális programmal is. Az étkezés végén minden asztalnál elhelyeztek kis, rózsaszín borítékokat, amelyeket a megfelelő tartalommal a kijáratnál kellett egy rózsaszín, szív alakú dobozba bedobni. Cserébe mindenki kapott egy rágógumit...Kisebb akadályok után gyorsan beértünk a városba, ahol letudtuk a soppingolás egy részét, majd egy szerény vacsorával zártuk a napot.

2010-02-18T15:13:00.002Z

Megjöttek a gyerekek, azaz Eszter és Miklós. Ültem a Pub streeten a Soup of Dragon nevű étterem teraszán, egyszer csak megjelentek, persze meg volt beszélve, de akkor is jópofa volt. Nagyon szép teljesítményt nyújtottak, délután 1-kor indultak Bangkokból és 8 körül már rendeltük a kaját. A jó felkészülésnek hála, csak kicsit vették le őket a határon, úgyhogy nem sikerült elvenni a kedvüket ettől az országtól. Most tettem őket ágyba, szerencsére a házban, ahol lakom, akadt egy üres lakás, ott kényelmesen ellesznek és igazán közel vagyunk egymáshoz. Holnap hatalmas pihenés, majd egy kis lötyögés a városban és irány egy helyi esküvő vendéglői része.

2010-02-17T16:06:00.002Z

Ma végképp kiderült, hogy már nem vagyok itt...természetesen lelkileg és agyilag...Kaptam egy izgalmas budapesti állásajánlatot és azonnal beindult a fantáziám. Természetesen pontosan tudom, hogy még csak az első lépést tettem meg és nagyon könnyen lehet, hogy ebből a történetből nem lesz semmi. De olyan jó volt tervezgetni, elgondolni az új feladatot, számolgatni a finanszírozási lehetőségeket, elképzelni a promóciós kampányt, stb. Amúgy egyébként már néhány napja dolgozom a lehetséges otthoni projekteken, számos ismerősömet molesztálom különböző ideákkal, már jött néhány válasz is. Közben azért itt sem álltam le, délelőtt meglátogattam az Angkor Hivatalban a kulturális főnénit, de minden javaslatomra csak legyintett, hogy aszongya "ebben az országban nem lehet semmi értelmeset csinálni a kultúrában, itt csak a politika számít...". Mondja ezt az a hölgy, aki kimagaslóan a legértelmesebb és a legműveltebb azok közül, akikkel itt találkoztam. Azt is kérdeztem tőle, hol lehet értelmiségiekkel találkozni ebben a városban, erre csak legyintett egy hatalmasat...Ha jól belegondolok, összesen egy darab olyan emberrel beszélgettem itt, akinek van valamilyen elképzelése az ország jövőjéről. Ez az igazi tragédiája Kambodzsának...

2010-02-16T15:47:00.003Z

Ez a bejegyzés bátyám, a szakma nagydoktorának a tiszteletére íródott.

A kambodzsai kormány 5 millió dollárt kér partnereitől arra, hogy elvégezhessék az első mezőgazdasági összeírást. Momentán senkinek sincs fogalma az országban az alapvető adatokról, így például a farmerek számáról, a földek nagyságáról és a különböző termények mennyiségéről. Ennek megfelelően tervezhető és finanszírozható a (mező)gazdaság...A japán nagykövet azonnal jelezte, hogy Tokió támogatni fogja az ország fejlesztéséhez nélkülözhetetlen adatolás finanszírozását. A tervek szerint hamarosan a gazdaság egészére vonatkozó felmérések is készülnek, a pilot project már a jövő hónapban beindul. Kambodzsában egyébként legutóbb 2008-ban tartottak népszámlálást, az eredmények szerint a lakosság száma 13,4 millió. Figyelemre méltó, hogy 1998-ban ez a szám 11,4 millió volt: szembeszökő, hogy milyen gyors a népszaporulat és milyen fiatal népességről beszélhetünk. Mindez azt jelenti, hogy belátható időn belül megteremtődnek egy komoly, megbízható adatokra támaszkodó nemzeti fejlesztési terv kidolgozásának alapfeltételei.Ebben nyilvánvalóan meghatározó szerepe lesz a nemzetközi fejlesztési és pénzügyi intézményeknek, már csak azért is, mert a legjobb helyi fiatal agyak ezeknél a szervezeteknél dolgoznak...

2010-02-15T18:23:00.002Z

Eszembe jutott, hogy először élek "látható kisebbségiként" egy országban. Ennek egyébként leginkább az előnyeit élvezem, mindenhol kiemelt udvariassággal üdvözölnek, a hivatalban előre engednek, a szolgáltatók lesik a kívánságaimat. Bár épp ma esett meg velem életemben először, hogy egy étteremből kirúgtak, mivel a fizetés után is beszélgettünk még a teraszon...Eddig semmiféle negatív visszajelzést nem kaptam, ahogyan arról már korábban értekeztem, soha ennyien nem mosolyogtak még rám önzetlenül. Soha egy pillanatig sem volt félelemérzetem, pedig mostanában egy kimondottan antipatikus környéken lakom. Szóval, errefelé jó barangnak, azaz fehér embernek lenni, ez csak előnyökkel jár. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem sikerült közelkerülnöm a helyiekhez. Ez iszonyúan bosszant és nem adom fel, hogy egyszer megtalálom a kulcsot...

Más: az Egészségügyi Minisztérium végre hivatalosan is elismerte, hogy kolerajárvány pusztít az országban, eddig 128 esetről van hivatalos tudomása a hatóságoknak, közülük egy beteg meghalt. Természetesen továbbra is folyik a szakmai vita a prevencióról, az információról és a kezelésről, de a lényeg, hogy megszűnt a hivatalos hazudozás. Ez is valami...

2010-02-14T16:16:00.002Z

Na, ide is megérkezett a kretén Valentin/Bálint-nap, ráadásul most ünepeljük a kínai holdújévet is, úgyhogy csúcsra van járatva a kulturális kínálat. Legalábbis elvileg...Ami a holdújévet illeti, szól a zene a templomokból meg egyes éttermekben spéci menüt kínálnak, ennyi. Ami a másik eseményt illeti, tombol a virágláz, ifjú khmer barátom ragaszkodott hozzá, hogy eszétikailag ellenőrizzem le 5 dolláros virágkosarát, amelyet annak a hölgynek adott, aki előző nap kirúgta...A virág szép volt, a nő mísz...A helyi zenekar - a Cambojam- az alkalomhoz illő koncertet adott az elegáns FCC klubban, kár, hogy csak néhány néző ténfergett a fotelekben. A legizgalmasabbnak tűnő ajánlatot egy kicsi, exkluzív szálloda prezentálta, itt 55 dollárért élő zene -hegedűsök- mellett ehették a lazacot és az osztrigát a vendégek. Az egyik kocsmában ellen-Valentin-bulit szerveztek, hogy ez mit jelent, talán mostanában derül ki. Igazán az az izgalmas, hogy mennyire tud ellenállni a hagyományos khmer kultúra a globalizált, trendi tendenciáknak. A könnyűzenében még nem adták fel a harcot, momentán a nyálas, érzelmes dalok mennek minden mennyiségben. Film- és színházművészetről nem beszélhetünk, a kortárs képzőművészet hihetetlenül alacsony színvonalú, még leginkább a táncosok próbálnak valamit mutatni. éppen a napokban rendeznek a fővárosban kortárs táncfesztivált, amelynek során megpróbálják a kortárs könnyűzenét és a klasszikus táncot valahogy összehozni. Jó lett volna megnézni az előadásokat, de 30 fok felett nehezebben tudok megmozdulni...

2010-02-13T15:39:00.002Z

A pincérlány 21 éves és mindig mosolyog. Akkor is, ha csak vizet kérek tőle. A mexikói étteremben dolgozik, ahol egészen tűrhető a tapas és kiváló a sör (helyi gyártmány). Legutóbb megtisztelt azzal, hogy elbeszélgetett egy kicsit velem. A szokásos kérdések (honnan jövök, hol dolgozom, hol lakom) után jól esett neki saját magáról is mesélnie. Szegény családból származik, ezért a tanulmányait a keresetéből kell előteremtenie. Businesst tanul az egyik magánegyetemen, ahol évi 1600 dollár a tandíj. Ez itt komoly pénz, napi 12 órás munkával tudja ezt megkeresni illetve megspórolni. Kérdeztem, hogyan telik a pihenőnapja? - Leginkább egy jó nagy alvással - válaszolta. Abban reménykedik, hogy ha elvégzi az egyetemet, akkor lesz egy jól fizető, biztos állása, családalapításra csak ezután gondolhat. - És tudja, mi az igazi álmom? Hogy ha gazdag leszek, akkor adhatok majd pénzt a hozzám hasonló szegény fiataloknak arra, hogy ők is tanuljanak. Sokan megengedhetnék maguknak, hogy évente legalább egy fiatalt befizessenek az egyetemre, de nagyon kevesek teszik ezt meg. Lehet, hogy a gyarmatosító lelkem hagyott el egy pillanatra, de nagyon elszégyelltem magam...Ebből az állapotból csak az rángatott ki, hogy végre láttam egy kis erőszakot is ebben a nagyon békés országban. A legbanálisabb dologról volt szó: két tuk-tukos összeverekedett valamilyen piszlicsáré ügyön. Egyiknek sem történt semmi baja, bárhol a világon elhagyják a helyszínt a bunyózók és ennyi. Ami érdekessé tette az ügyet, az az, hogy pillanatokon belül 3-4 rendőr jelent meg, hosszasan kihallgatták a szereplőket, majd távoztak. Hát, ezek a nagy bűnügyek itt, Kambóban...

2010-02-12T17:53:00.003Z

Most akkor van kolerajárvány vagy nincs? Rendkívül hülyén hangzik ez a kérdés, a valóságban azonban az orvosok és a politikusok különböző nyilatkozataikban erősítik vagy cáfolják a tényeket. Sőt, többen még a tényeket sem veszik tényeknek...Nagy a tétje az ügynek: ha ugyanis hivatalosan be kell jelenetni, hogy járvány van az országban, akkor egy csomó turista azonnal elutazik, mások visszamondják a lefoglalt utazást, ez óriási erkölcsi és anyagi kárt jelentene. A tények: novembertól januárig 65 gyereknél diagnosztizáltak kolerát, ezen a héten pedig összesen 22 új betegen állapították meg a betegséget. Nem így gondolja az Egészségügyi Minisztérium egyik vezetője, aki szerint nincs kolera az országban, bár "az orvosoknak joguk van azt mondani, amit akarnak". Bonyolítja a helyzetet az Egészségügyi Világszervezet szakértője, aki elismeri ugyan a kolera létét, de hangsúlyozza, hogy annak batériumai a betegség kezdeti szakaszában nagyon hasonlatosak a a száraz évszakban gyakori hasmenés szimptómáihoz. Szerinte a kezdeti kezelés mindkét esetben azonos vagy hasonló. A legnagyobb itteni gyerekkórház egyik orvosa viszont azt állítja, hogy ez egy épületes marhaság, hiszen a hasmenést vírus, a kolerát baktérium okozza, tehát egészen máshogy kell kezelni a betegségeket. Nem lévén szakértő, kicsit furcsának, sőt felháborítónak gondolom, hogy a beteg gyerekek ürügyén ilyen alpári "szakmai" viták folynak. Sokkal fontosabbnak tartom a gyerekkórház svájci főnökének a gondolatát, amelynek értelmében nagy erőkkel kellene felvilágosító kampányokat szervezni az érintett térségekben. De hát akkor mi lesz a turistákkal?

2010-02-11T15:12:00.004Z

A Nemzetközi Múzeumi Tanács (ICOM) a héten közzétette a kambodzsai mátárgyakat tartalmazó ún. "vörös listáját". A dokumentumban felsorolják azokat az antik tárgyfajtákat és tárgyakat, amelyeket a legnagyobb eséllyel lopnak és forgalmaznak az illegális csatornákon keresztül. Ide tartoznak a legszentebb kegytárgyaktól kezdve a mindennapi eszközökig mindazok az objektumok, amelyek az ország kulturális örökségét képezik. A Nemzeti Múzeum igazgatója emlékeztetett arra, hogy az országban gyakori az illegális ásatás és nagyban folyik a műkincsek engedély nélküli kivitele. A listát eljuttatják az örökségvédelmi hatóságokhoz, a helyi önkormányzatokhoz és a vámőrséghez. Számos esetben megtörtént, hogy a beruházók -például az útépítők- figyelmen kívül hagyták az értékes régészeti leleteket, amelyek így elpusztultak. Nagyon jelentős kincsek találhatóak külföldi múzeumokban és magángyűjteményekben, ezek története gyakran igen viharos. A khmer szakértők abban reménykednek, hogy ezek egy része, amelyekről bebizonyítható, hogy ellopták őket, visszakerülhetnek a hazai közgyűjteményekbe. A lista a remények szerint segíthet abban is, hogy a külföldi vevők a jövőben körültekintőbben fogják ellenőrizni a felajánlott műtárgyak eredetiségét.

2010-02-10T12:48:00.003Z

Zárt borítékban adta át a kambodzsai kormány képviselője a mobiltelefon tarifáinak emelését elrendelő ukázt a szolgáltatóknak. Hétfőn berendelték valamennyi mobiltelefon-szolgáltató társaság vezetőjét a Phnom Penh-i Posta- és Telekommunikációs Minisztériumba, ahol büntetés terhe mellett kötelezték őket a díjemelésre. Az ügy előzménye az, hogy az ország vezetése úgy gondolta, hogy a 9 szolgáltató versenye nagyon alacsonyra vitte le az árakat és ez így nem mehet tovább. Ezért tavaly decemberben a kormány áremelésre kötelezte a társaságokat, amelyek ezt nem hajtották végre. Igy a kormánynak nem volt más "választása", minthogy egy héttel ezelőtt kiadott rendeletében kötelezte a cégeket az áremelésre, azzal a megszorítással, hogy amennyiben nem tesznek eleget az új szabályozásnak, akkor először három hónapra felfüggesztik tevékenységüket és ha utána sem változtatnak, úgy egyszerűen visszavonják a működési engedélyüket. Két nagy szolgáltató már tegnap eleget tett a kormány követelésének és árat emelt. A politika brutális beavatkozása azonnali változásokat hozott a hirdetési piacon is. A 10 legnagyobb hirdető közül 7 tartozott a mobiltelefóniai szektorba. Míg korábban ezek a cégek elsősorban az árra fókuszáltak, addig az új helyzetben inkább a különböző szolgáltatásokra, így például a mobilinternetre vagy a kedvező nemzetközi tarifákra helyezték a hangsúlyt. Néhány hét alatt a mobilvállalatok hirdetési kiadásai 10 százalékkal estek vissza a bizonytalan versenyállapotok következtében. Kambodzsa 14 milliós lakosságából 5 millióan rendelkeznek mobiltelefonnal és a szektor hatalmas sebességgel fejlődik. Kérdés, hogy az errefelé nem szokatlan politikai beavatkozás milyen kihatással lesz az iparág fejlődésére.

2010-02-09T16:39:00.003Z

Kambodzsa legfontosabb európai támogatója, Franciaország is egyre kritikusabban figyeli a belpolitikai fejleményeket, különös tekintettel az ellenzéki vezetők és civil társadalom egyes képviselői ellen irányuló akciókat. A párizsi parlament francia-kambodzsai baráti csoportja vezetője a napokban kérdést tett fel erről a külügyminiszternek, nyugtalanságát fejezve ki a három kambodzsai ellenzéki képviselő mentelmi jogának megvonása miatt. A képviselő asszony emlékeztetett arra, hogy az ázsiai országok közül Kambodzsa kapja a legnagyobb fejlesztési segélyt Franciaországtól és ennek a pénznek az egyik célja éppen a demokratizálódás erősítése. A kérdésre válaszoló államtitkár elmondta, hogy a francia kormány az elmúlt hetekben többször is jelezte aggodalmát az események miatt, világossá téve, hogy Párizs számára elfogadhatalan a megfélemlítés a politikában. A francia politikus hangsúlyozta, hogy országa Phnom Penh-i nagykövetsége, az EU tagállamokkal közösen minden alkalmat megragad, hogy felhívja a kambodzsai hatóságok figyelmét a demokratikus játékszabályok betartására. Az államtitkár közölte, hogy Bernard Kouchner külügyminiszter hamarosan Kambodzsába látogat, hogy tárgyaljon a két ország közötti gazdaági kapcsolatokról. Ez utóbbi mondat burkolt fenyegetésként is értelmezhető, vagyis Párizs a demokratikus játékszabályok betartásához fogja kötni az újabb pénzek folyósítását. Közben a kormányzat nagy erőfeszítéseket tesz, hogy másfelé fordítsa a lakosság figyelmét. A miniszterelnök és felesége a napokban felvették a katonai egyenruhájukat és a vitatott határmenti -egyébként a világörökségi listán is szereplő- szentély mellett harcias beszédben álltak ki a terület kambodzsai fennhatósága mellett. A másik izgalmas probléma pedig az, hogy betartja-e korábbi ígéretét Hun Sen és leszokik-e a dohányzásról? A kormányfő tíz éve, egyik gyermekének esküvőjén azt ígérte, hogy első unokájának megszületésekor abbahagyja a cigizést. Most nyilvánosan elismerte, hogy ezt az ígéretét nem sikerült betartania, de hamarosan újabb kísérletet tesz a nikotinmánia kilövésére. Mindenesetre, valamennyi újság jó hosszasan foglalkozott ezzel a topikkal...

2010-02-08T15:21:00.003Z

Na, ma megint gyarmatosítóst játszottam, azaz, vernisszázson voltam az Hotel de la Paix-ban. Jó chilei vörösborral kínáltak, ettől melehetősen berúgtam. Számos embert barátságosan köszöntöttem, legtöbbjüknek fogalma sem volt arról, ki vagyok. Jól elvoltunk. Ismét sikerült egy nagyon gyenge művészt prezentálni, egyetlen előnye, hogy hazai. Találkoztam néhány régi ismerőssel, elsősorban zenészekkel. Előtte felfedezni indultam a környéket, főleg a piacra koncentráltam. Ez egy nagy és jó büdös piac, mindent lehet kapni, csak sok türelem kell hozzá. Néhány fotót is gyártottam, ezek a picasán láthatóak. Találtam egy jópofa házat is, lehet, hogy a jövő hónapban kiveszem. Látszólag érdektelenek, valójában nagyon izgalmasak ezek a turistaknt megélt napok. Nagyon sokat sétálok és biciklizem, mindenkivel fecsegek, megállok megnézni az apró, napi eseményeket, kezdem megismerni a várost. Erre korábban is lett volna időm, de valahogy mégis másképpen történtek a dolgok. Estefelé például hosszasan bambultam egy röplabdagrundot. Ez azt jeleti, hogy a város szívében, a folyó partján, egy üres telken kialakítottak 3-4 röplabda-pályát és ott a helyi fiatalok pénzre menő meccseket vívnak egymással. Néhány nagyon ügyes gyereket is láttam. Egyébként itt a röpi nagyon népszerű, a helyi csapat az ország legjobbja. Már régóta szerettem volna megnézni a mérkőzéseiket, de eddig még senki sem tudta megmondani, mikor és hol játszanak.

2010-02-07T18:22:00.002Z

Ha Vietnamban és Thaiföldön gyönyörű virágokat termelnek, akkor miért ne lehetne ugyanezt megcsinálni Kambodzsában? Egy gazdag német üzletember Fülöp-szigetekről származó felesége tette fel magának ezt a kérdést és néhány évi előkészítő munkával létrehozta az első profi virágkertészetet egy nemzeti park környékén, két órára Phnom Penhtől. Az egyébként az elhunyt férj gépipari cégét is vezető hölgy maga mellé vett két helyi profi kertészt és így született meg az Olivier's Garden, amely a családi cica után kapta a nevét. A szakemberek Japán és Bali kertjeiből vették át a legjobb megoldásokat, de természetesen nagy súlyt helyzetek a helyi specialitások termesztésére is, az egyiket a "megcsalatás fájának" nevezik. A munkát segíti, hogy jelenleg 20 helyi fiatalt képeznek ki a virágok ápolására. A virágokat elsősorban Thaiföldön értékesítik, de már szállítanak az európai piacra is, elsősorban Hollandiába. A tulajdonos szerint a legnagyobb problémát a különböző engedélyek beszerzése okozta - a kereskedelmi minisztériumban sokáig nem is értették, miről is van szó, korábban senki sem kért engedélyt virágtermelésre. A másfél éve működő kertészet eddogi üzleti sikerei erős politikai üzenetet is hordoznak, amennyiben bebizonyosodott, hogy a kambodzsai virágok legalább ugyanolyan szépek, mint a szomszédos országokból érkező társaik...

2010-02-06T16:17:00.002Z

Koncentrált támadás indult a szabad, cenzúramentes internetezés ellen Kambodzsában. A kormány rendeletileg kívánja bevezetni az egycsatornás információáramlást az országban. Ez azt jelentené, hogy az eddigi három -köztük kettő magántulajonban lévő- úgynevezett internet-összekapcsolási pont (IXP) helyett a jövőben csak csak egy, az állami telekommunikációs cég, a Telecom Cambodia által üzemeltetett csatorna működne. Az illetékes miniszérium még nem szabott határidőt a végrehajtásra, de az egyik IXP igazgatója szerint ebben az évben meg akarják csinálni a változtatást. Az ügyet hangulatilag már hetek óta készítik elő. Először egy helyi művész weboldaláról vettek le egy képet, amelyen egy félpucér nő vörös khmer egyenruhában feszített. A napokban pedig a Társadalmi Erkölcsjavítás Nemzeti Bizottsága (igen, tényleg van ilyen és így hívják, angolul National Committee for Up-holding Social Morality) legutóbbi ülésén felmerült, hogy "nem lehet tovább tűrni a kambodzsai nők méltóságának sárba tiprását" azaz az erotikusnak ítélt fotók internetes tálalását. A Kambodzsai Emberi Jogok Központjának vezetője szerint ez a rendszer nagyban hasonlítani fog a Kínában működtetett cenzúrázásra.Szakértők szerint az új rendszer nagyon sokat fog ártani az ország egyébként gyorsan fejlődő IT szektorának és sok millió dolláros veszteséget okoz majd a gazdaságnak. Ráadásul az állami vállalatok a hét végén és az ünnepeken nem dolgoznak, úgyhogy ha akkor történik valamilyen technikai malőr, szolgáltatás nélkül maradhat az egész ország...

2010-02-05T17:55:00.002Z

Megérkezett a közösségi program vezetője A., és barátnője, E. Baromi lelkesek, tényleg akarnak tenni valamit a Koh-Ker-i lakosságért, még akkor is, ha a legrosszabb véleménnyel vannak róluk. A. szerint ez a társaság teljesen apatikus, nagyon kevesen vannak közöttük, akik szeretnének a sorsukon javítani. Mégis meg kell próbálni a lehetetlent, ezért azután lesz mezőgazdasági szaktanácsadás, iskolai könyvtárbővítés, gyerekek utaztatása Angkorba, biovécé-telepítés, közösségi házépítés. Különösen izgalmas E. helyzete, aki rövid ideje ismeri a barátját és ennek ellenére bevállalta, hogy leköltözik egy ázsiai faluba. Nagyon irigylem őket a lelkesedésükért, a meggyőződésükért, a hitükért. Biztos vagyok abban, hogy sikerül a céljaiknak legalább egy részét elérni. Időnként eltűnődöm, honnan ez a mélységes tenniakarás? Hiszen mindeketten jól képzett szakemberek, tudnak nyelveket, jó állásuk volt Budapesten - és mégis eljöttek ide, persze részben kalandvágyból. Nagyon jó tudni és látni, hogy léteznek ilyen emberek, akik egyrészt akarnak segíteni, másrészt pontosan látják a feladat nehézségeit. Az persze külön téma, hogy egy kulturális örökségi projektnek szüksége van közösségi fejezetre is? Az ideológia az, hogy a falusiakkal együtt kell megtervezni a település jövőjét, különös teintettel a várható turistaáradatra. Nagyon szkeptikus vagyok ezzel az egész közösségi történettel kapcsolatban, de nagyon kívánom, hogy sikerüljön nekik...

2010-02-04T15:07:00.002Z

Eszterék nagy készülődésben vannak, már blogot is nyitottak - két hét múlva érkeznek Thaiföldre, azután ide. Nagyon aranyosan izgulnak mindenen, majd meglátják, hogy nagyrészt feleslegesen tették. Sajnos, ugyanakkor úgy néz ki, Dani nem jön, magánéleti balhék miatt. De bízom abban, hogy akár egyedül is elutazik. Most, hogy már megvannak a gyerekek utazási dátumai, én is szervezhetem a kiruccanásokat. Meglátogattam a laoszi légitársaságot, ahol biztosítottak arról, hogy náluk olcsóbban kapom meg a jegyet, mint az interneten - csak amikor be akarták ezt bizonyítani, lerobbant a rendszer. Irtam egy ismerős ismerősének Szingapúrba, hogy mikor van otthon, oda feltétlenül elmegyek, nagyon izgat. A bizonyára csodálatos tájak szerényebben érdekelnek, a nyüzsgő nagyvárosok annál jobban. Közben munkafronton is enyhe mozgás tapasztalható: ma például két ajánlatot is kaptam üzletbe való beszállásra. Az egyik nagyon érdekes, egy itt eddig nem létező pavilonos motel lenne, a másik egy kicsit karitatív történet, csirkefarmok, különböző sérült emberek dolgoztatásával. Halványan felsejlik egy magyar munkalehetőség is, a jövő héten megtudom az alapkondíciókat. A saját tervek is futnak, holnap lett volna találkozóm egy kulturális főasszonnyal, de pont a javasolt randevú időpontjában érkezik az a kolléga, aki barátnőjével egyetemben egy évre falura költözik. Nagyon kíváncsi vagyok, kibírják-e...

2010-02-03T14:44:00.003Z

Hat német, két ausztrál, egy amerikai és egy magyar adott ki magából meglehetősen artikuláltan hangokat, miközben különböző furcsa mozgásokat végeztek. Valaki elkezdte, valamilyen hang jött ki a torkán, az ehhez adekvát mozgással és egyenként csatlakozott hozzá a kompánia többi tagja, így a végén nagyon szórakoztató összműködés alakult ki. Mindez a Béke Kávézó nevű alteres venéglátóipari egység emeleti termében történt, közös éneklés címszó alatt, bemelegítés gyanánt. A résztvevők jelentős része önkéntes, árvaházakban és utcagyerekekkel dolgoznak. Különböző nótákat énekeltünk eőször egyszerre, azután kánonban. Az egyik német hölgy hozott egy elektromos szintetizátort is, de ezt senki sem tudta kezelni. Nem úgy Jenna, az amerikai nő, aki hipp-hopp előkapta utazó gitárját és lekísérte a dalokat. A végén felajánlotta, hogy rövid koncerttel ajándékozza meg a csapatot, ezt el kellett fogadni, bár úgy láttam, a fiatal német lányok nem lelkesek. Mindegy, meghallgattuk Jenna átszellemült énekét, a végén természetesen vastapsot kapott. Jó volt látni ennyi helyes, elkötelezett, a világ bajain segíteni akaró, ámde sajnos csúnya embert átni egy rakáson. Szívesen elmennék a jövő heti szeánszra is, az az egy problémám van, hogy nem tudok már énekelni...Fiatal koromban még egész jó voltam, de mostanában már iszonyú hamisan kornyikálok...

2010-02-02T12:26:00.002Z

Az első nap az új lakásban. Nagy élmény. Egyszerűen azért, mert itthon érzem magam. Pedig ez egy kis lyuk a nagy házhoz képest. Meg amúgy is. Van benne egy hálószoba meg egy amerikai konyhás szalon. Meg egy idióta fürdőszoba. A nappali valamikor egy nagy terasz volt, de a tulaj beépíttette. Emiatt nincs most terasz, ez nagyon hiányzik. Szerencsére az ablak nagy, elég jó kilátással, úgyhogy kiválóan megleszek, bár a szúnyogok jókat fognak szurkálni. A házat egy francia vállalkozó építtette, van még benne öt lakás. Nagyon rendes, európai minőséget tudott itt előállítani, ez nagyon nagy szó. És nemcsak a burkolatok, a szigetelés, stb. jók, hanem a bútorok is. Semmi különös, semmi rendkívüli, csak ízlés és minőség. Nagyon közhelyes leszek, de ez egy különlegesen civilizált sziget, ahova jó hazajönni a kosz és a por után. Ezért is tudtam rögtön, ahogy beléptem, hogy az adott körülmények között ezt a helyet kell választanom. Nálam ez igen megbízhatóan működik: azonnal tudom, hogy jó-e nekem az adott kégli vagy nem. A Kossuth téri lakást az első pillanattól itáltam, mégis lehúztam benne több, mit húsz évet. Igaz, hogy ott a környéket és a házat imádtam. A párizsi szolgálati lakást is rühelltem, pedig rajtam kívül mindenki másnak tetszett...Szóval, jó lesz itt, de azért lassan eljön az ideje, hogy a sját lakásomban lakjak...

2010-02-01T15:23:00.002Z

Háború talán nem lesz, de pénteken megint lövöldözés tört ki a kambodzsai-thai határon, egy thai katona meghalt. Szeptember óta nyolc kambodzsait lőttek le a határkörzetben, elsősorban a mindkét ország által megszerezni óhajtott, jelenleg kambodzsai fennhatóságú világörökségi helyszín, Preah Vihear szentély térségében. Érdekes, hogy ezek a viszonylag rendszeres fegyveres összecsapások nem váltanak ki különös izgalmat a helyiek körében, ők ezt mintegy rutinszerűen nyugtázzák. Nem így a politikusok, akik nagyon harciasan reagálnak az eseményekre. A militarizálódás egyik apró, de szignifikáns jele, hogy Norodom Sihamoni király ötcsillagos tábornokká léptette elő az ország legfőbb politikai vezetőit, a miniszterelnököt, a szenátus és a képviselőház elnökét, néhány tartományi vezető pedig megkapta a negyedik csillagot a vállapjára. Nem véletlen, hogy amikor meglátogattam Siem Reap tartomány kormányzóját, a tárgyalóból bevonszolt a dolgozószobájába, ahol a falon hatalmas fotó örökítette meg a fehér egyenruhás politikust. Szóval, a kambodzsai-thai kapcsolatok továbbra is feszültek, ezt tetézi a thai ex-kormányfő kimondottan provokatív kambodzsai szereplése és szerepeltetése. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne mostanában közös kulturális programokat, fesztiválokat rendezni, talán a két ország lakói rájönnének arra, mennyivel értelmesebb együtt énekelni, mint egymásra lövöldözni...

2010-01-31T17:13:00.005Z

Furcsa, fájdalmas ez a nap - hivatalosan az utolsó, amelyet a projekt keretében töltök. Iszonyúan bosszant, hogy mondvacsinált okok nem hagyták végigcsinálni a munkát. Mindketten sokat veszítünk ezzel: bizonyára nagyképű vagyok, de meggyőződésem, hogy egyedül én értem, mi a valós helyzet és mit kellene tenni. Tudom, hogy ezzel a kijelentéssel minden résztvevő eddigi szimpátiáját elvesztettem, de akkor is így érzem. Ennek az az egyszerű oka, hogy én vagyok az egyetlen, aki érdekmentes ebben az ügyben, az összes többi szereplő a szó legjobb értelmében rá van kattanva a témára, ezért nem tudja kívülről vagy ha úgy tetszik, felülről szemlélni az eseményeket. Erre a tulajdonságomra egyébként egyáltalán nem vagyok büszke, de ez van és ezt lehetett volna jól hasznosítani. Bizonyos értelemben tehát pótolhatatlan vagyok: lesznek bizonyára, akik szimpatikusabban, simulékonyabban dolgoznak, de olyan, akinek helyismerete is, víziója is van és végre is tudja hajtani azt, olyat nehezen fognak találni. Igazi magyar történet ez, nagyvonalúsággal, kisstílűséggel, zseniális, megszállott (szak)emberekkel, sértődésekkel, hiúságokkal, fúrásokkal, feljelentésekkel. Pedig mi minden értelmeset, fontosat, maradandót lehetne alkotni! Igazi nagypálya lehetne ez, a legkomolyabb nemzetközi és helyi partnerekkel, világraszóló eredményekkel - ebben lehetne és kellene megtalálni az igazi hiúságot. Akárhogy is történt, én nagyon sokat kaptam és remélem, valamit adni is tudtam. Nagyon drukkolok a program sikeréért, mert ez nem csak a résztvevőknek, hanem Magyarországnak is komoly dicsőséget hozhatna.

2010-01-30T12:54:00.003Z

A masszőz őszes, rövid hajú, csontkeretes szemüveget hord, úgy néz ki, mint egy nyugalmazott egyetemi tanár. Persze csak addig, amíg ki nem nyitja a száját, akkor látszik, hogy más miliőből való. A buddhisták egyik legnagyobb ünnepén 4-re a pagodába ment, majd 7-re hazasietett, hogy meggyúrja a fehér pácienst. Azaz engem. Mindez egy lakásnak és vegyesboltnak egyaránt helyet adó ház nappalijában esett meg. Körülöttünk az unokák rohangáltak tévéztek, a boltban folyt a normális vircsaft, és meg fetrengtem egy matracon és a nagymama erős ujjait belém mártotta. Egészen más technikával dolgozott, mint az eddig megkóstólt szakemberek: először is hosszasan masszírozta a hasamat és csak ezután jött sorra a testem többi része. Sokszor kellett visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a fájdalomtól, de a masszőz valahogy mindig tudta, meddig lehet elmenni. Néhány perc után rámutatott a bal combomra, hogy ott valami gáz van. Hevesen bólogattam, hiszen hónapok óta zsibbad az a rész, elsősorban úszás közben. Amúgy a kettőnk közötti interperszonális kommunikáció is vicces volt, hiszen egy árva szót sem értettem a kérdéseiből és a magyarázataiból. De ez őt nem zavarta, hogy csípjen, tépjen, nyomogasson. És mindez ingben és bermudában történt, nem engedte meg, hogy levetkőzzek. A szeánsz végeztével felhívtam azt a franciául beszélő urat, aki ajánlotta a hölgyet, és az ő közvetítésével megtudtam, hogy még háromszor kell felkeresnem a gyógyítót és teljesen rendbejön a fájós derekam. Erős kételyeim vanna ezzel kapcsolatban, de természetesen holnap reggel 6-kor ismét megjelenek a szalonban. Annál is inkább, mert a kiadós gyúrás után nem éreztem fájdalmat, délután persze minden visszajött. Sebaj, adok még esélyt a masszázs professzorának arra, hogy tegyen csodát velem.

2010-01-29T14:25:00.005Z

Két évi börtönre és kétezer dolláros pénzbünbtetésre ítélte az egyik vidéki bíróság a kambodzsai ellenzék vezérét. Korábban már írtam erről az ügyről, a politikus meg akarta mutatni, hogy nacionalistább a kormányzó erőknél is, ezért több helyi paraszt segítségével kihúzta a szerintük nem jó helyen, a vietnamiak által kambodzsai területen levert határcölöpöket. Egy 2-300 méteres sávról van szó, tehát igazán szimbolikus akcióról beszélhetünk. Sam Rainsy parlmenti képviselői immunitását már korábban visszavonta a parlament, ezért ő Párizsból figyeli az eseményeket. Videó-sajtóértekezletén azt állította, hogy légifelvételekkel tudja bizonyítani, a vietnami hatóságok csalását. Néhány nappal ezelőtt egy másik határon lövöldöztek egymásra a kambodzsai és a thai katonák, miközben a külügyminiszterek éppen a megbékélés lehetőségeiről tárgyaltak egymással. Ezek az események is mutatják, mennyire ébren tartja a politika -legyen az kormánypárti vagy ellenzéki- a határok ügyét Kambodzsában. Az egyik újság vezércikke nem tartja lehetetlennek, hogy hamarosan újra háború tör ki Kambodzsa és a szomszédai között, ez valahogy benne van az ország több ezer éves történelmében...

2010-01-28T15:52:00.002Z

Nagyon égő, de be kell vallanom, azért zárták el az áramot tegnap a házban, mert nem fizettem ki időben a villanyszámlát...Hát, ilyen komoly hely ez. Itt azután nincs kecmec vagy lacafaca, aki nem fizet, az nem kap áramot. Kétségtelen tény, hogy pedagógialiag ilgen hatásos akciót bonyolított le az elektromos vállalat, ez többet nyilván nem fog előfordulni, ezentúl úgy fizetek, mint egy huszártiszt. Amúgy remekül túléltem az ügyet, este mulatoztam, éjszaka légkondi és ventillátor nélkül is egész jól aludtam, délelőtt pedig a szomszédos szállodában neteztem. Utána még gyorsan megnéztem egy újabb panziót, egyrészt üzemeltetési, másrészt rövid távú odaköltözés céljából - a hely mindekét szempontból ígéretes. Este három magyar fiatalemberrel vacsoráztam, szerintük nagyon menne Budapesten egy kambodzsai étterem. Ennek kapcsán hosszasan tanácskoztunk a legjobb magyar éttermekről, örömmel értesülten a nagyon bennfentes vacsorapartnerektől, hogy kiváló helyek vannak vidéken, olyan kisebb településeken, mint például Balatonszemes vagy Fertőrákos. Amúgy nagyon várom már a költözést és az "új" életet. Eddig is lett volna időm többet mozogni a városban, de valamiért ez nem történt meg. Az új környezet biztosan jó hatással lesz rám, az egyetlen probléma, hogy az utóbbi időben valami eszelős módon szórom a pénzt. Minél kevesebb van, annál többet költök - ezt már többször kipróbáltam életemben és valahogy mindig túléltem...

2010-01-27T14:54:00.002Z

Áramszünetes nap. Volt már ilyen, de hogy éjszaka sincs világítás, ilyet még nem pipáltam. Ezért kényszermegoldásként egy panzió kertjáben dekkolok, igen vidám társaságban. Szemben velem helyi és külföldi fiatalok pókereznek, a többi asztalnál békésen esznek-isznak a vendégek. Mi lenne, ha kipróbálnám egy ilyesféle műintézet üzemeltetését? Mint azt már korábban jeleztem, kaptam ilyen ajánlatot. Pár nappal ezelőtt a fiatal khmer szakember, aki közvetítette az ajánlatot, már számokkal állt elő. Első ránézésre nem olyan vészes pént kell beletenni, minden attól függ persze, mennyire lehet megtölteni a szobákat. Szóval, a merketing meg persze a szolgáltatás minősége a döntő. Úgy tűnik, nagyjából mindenki ugyanazt kínálja, úgyhogy egy kis kreativitással jó eredményt lehet elérni. Egyébként ma -sokadszor- ismét végigmentem az egyik éttermes utcán és meg kellett állapítanom, hogy semmi rendkívülit nem tesznek a tulajok a vendégek becsalogatása érdekében. Kiteszik az ételek fotóival illusztrált étlapot egy állványra, oszt annyi. Meg persze helyes lányok és fiúk invitálják a publikumot. Azt hszem, hogy csak a magyar vendégkörből meg lehetne élni. Tudom, hogy nagyon kemény munka a vendéglátás, de egy gondolat-kísérletet azért megérdemel a dolog. Nagyon szórakoztató végig gondolni, mit is lehetne kitalálni a vendégek profi kiszolgálása és szórakoztatása érdekében. Egyébként önmagában vicces, hogy mit keres egy igazi belvárosi flasztergyerek a világ végén, egy igazi porfészekben? És még viccesebb lenne, ha találna ott valamit...

2010-01-26T08:19:00.005Z

Érdekes átalakulást figyelek meg magamon: mióta megkezdtem a turistába való átalakulást, azóta sokkal nyitottabb vagyok a helyiekkel. Egyáltalán: azóta sokkal többet találkozom és beszélgetek a helyiekkel. Tegnap este például várnom kellett valakire egy fél órát és ezalatt kedélyesen jópofiztam a tuk-tukosokkal. Persze az is igaz, hogy most már csak nagyon kevés hivatalos ügyintézni valóm van, így az időm is több. A fő téma természetesen a nő volt, megtudtam például az egyik szakembertől, hogy a legjobbak a japán nők, mert lihegnek az aktus közben...A többiek egyébként ebben a kérdéseben is abszolút nacionalisták, tehát a khmer lányok a legjobbak. Örültem, hogy a sofőrök akkor is folytatták az eszmecserét, amikor kiderült, hogy aznap nem kívánom meglátogatni a hölgyeket...Próbálkoztam beszélgetni a masszőzökkel is, ők azonban sajnos egyáltalán nem beszélnek idegen nyelvet. A mai soppingoláskor is sokkal kedvesebb voltam, mint korábban, amikor tárgyszerűen alkudoztunk - most ez lazábban, viccesebben működik. Ennek is vannak azonban határai, az egyik párnahuzat megvétele kapcsán hosszú percekig vitatkoztunk egy dolláron - de azután persze mind a ketten jót mosolyogtunk és gratuláltam az eladónak pazar színészi teljesítményéért. Mindez nem jelenti azt, hogy a legcsekélyebb alapja is lenne a korábbi, úgynevezett "gyarmatosító attitűdöm" felemlegetésének, csak annyi történt, hogy lazulok...hiszen nemsokára főállású nyaraló leszek!

2010-01-25T17:31:00.002Z

Megvan az új kéglim, legalábbis ideiglenesen. Egy francia vállalkozó nagyon jó minőségű, európai igényességű lakásokat épít, tőle fogom bérelni a következő héttől a lakáskát, amely egy amerikai konyhás szalonból és egy hálószobából, meg persze fürdőszobából áll. Közben persze nézek házakat is, de nagyon nehéz lesz olyat találni, amely alaprajzilag is és berendezésileg is megfelelő. Este találkoztam az egyik helyi ismerősömmel és sokat beszélgettünk a különböző munkalehetőségekről. Szóba került panzióbérlés, nem-kormányközi szervezet, egyetemi oktatás és még több minden. Nekem is kezd beindulni az agyam - mindenféle irányba. Természetesen sokat elmélkedem a magyarországi lehetőségeimről is, egy ügyben már elkezdtem dolgozni is. Talán az lenne a legjobb, ja valami olyasmit tudnék kitalálni, amely lehetővé tenné az életemet mindkét országban. Néhány hónap itt, néhány ott - érzem, hogy ez lenne a nekem való világ. Ehhez feltehetően valamilyen üzleti vállakozásba kellene belevágni, de elképzelhető szakértősködés is. De az is eszembe jutott, hogy kiváltom az engedélyt és én leszek az első és egyetlen tuk-tukos ebben avárosban...

2010-01-24T15:26:00.004Z

Iszonyúan demokratikus ország ez a Kambodzsa...Hogy aszongya a miniszterelnök, hogy a 2013-ban esedékes választásokon tudomásul fogja venni, ha veszít. "Örommel veszem majd tudomásul a vereséget és azonnal aláírom majd a hatalom átadásáról szóló rendeletet. Sőt, felszólítom majd a minisztereket és az államtitkárokat, hogy tegyenek hasonlóképpen" - mondta Hun Sen az Ázsiai Gazdasági Fórum tanácskozásának megnyitó ülésén. Ez a példamutatóan demokrata ember mindösszesen 25 éve van hatalmon az országban. Korábban a vörös khmerek oldalán harcolt az ország "felszabadításáért", de időben átállt a felszabadító/megszálló vietnami hatalom oldalára. A vietek választották azután ki, először külügyminiszternek, majd kormányfőnek. A legendásan erős és korrupt politikus a közelmúltban azt találta mondani, hogy "58 éves vagyok, egy kicsit elfáradtam. De természetesen tiszteletben fogom tartani a választók döntését. Ha szükségük van rám, továbbra is szolgálni fogom őket". Azért mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy ne ítélkezzen elhamarkodottan emberünk felett. Egy teljesen szétvert országban csak nagyon erős központi hatalommal lehet egyáltalán fenntartani az intézményrendszert. Mindenki tudja, hogy ez egy kiugróan korrupt ország, de ennek ellenére -vagy talán éppen ezért- működik és fejlődik. J., e vidék legjobb magyar ismerője demokratúrának nevezi az itteni politikai rendszert. Van itt király, parlament, ellenzéki párt, igazságszolgáltatás, tehát formailag minden renben lévőnek tűnik. Nem kevés ez. Más kérdés, hogy az ellenzéki párt vezetője éppen Párizsban tűnődik azon, hogy haza merjen-e térni, miután megfosztották parlamenti képviselői immunitásától...J.,-nek egyébként fixa ideája, hogy néhány éven belül az ázsiak simán leverik gazdaságilag Európát és majd nekünk kell a talpukat nyalni, hogy legyenek megértőek velünk. Szerintem ez nem így van, és éppen a szélesen értelmezett kultúra miatt. Mert mit kínálnak ezek az országok ezen a téren a világnak? Egy nagy semmit. Ezért hát akármekkora is a gazdasági fejlődésük indexe, a fasorban sincsenek és nem is lesznek.

2010-01-23T16:21:00.002Z

Kezd beindulni az élet errefelé. Ma este például az alábbi kulturális programok közül választhatott a publikum: 1. dokumentumfilm-vetítés, majd jazzkoncert egy elegáns klubban, az FCC-ben. Ez régen a külföldi tudósítók klubja volt, de momentán ilyen egyén tudomásom szerint nem tartózkodik a városban. vagy legyek én az? Szóval, ez egy rendes gyarmatosító hely, tehát nekem való. 2. jelmezbál a Warehouse nevű kocsmában.

3. egy új butik -Circle néven- megnyitása. Két egészen fiatal amerikai lány kezdeményezése, ők már Phnom Penhben is csináltak hasonlót. Az a lényeg, hogy elérhető áron kínáljanak jó cuccokat a fiatal lányoknak. A megnyitón volt kaja-pia, egy csomó ember, fotósok, szóval a kellő felhajtás. Fontos, hogy egyre többen látnak üzleti fantáziát ebben a városban, ez jó jel a jövőre nézvést. 4. szombat esti láz a Pub streeten. Ez a turisták utcája, tele étteremmel és szombatonként egy külföldiekből álló zenekar, a Cambojam játszik az aszfalton. Éjfél körül kicsit (f)elszabadulnak az emberek, igen jó a hangulat, ezt elősegíti a fél dollárért mért sör is... Most nagyon erős a turisztikai szezon, Magyarországról is sokan jönnek, néhányukkal találkozni is fogok, jókat fogunk beszélgetni. Amúgy meg lassan eljön az ideje, hogy kitaláljam, merre tovább...

2010-01-22T12:07:00.002Z

Egy francia régésznél ebédeltem. A nagyon tágas, nagyon szellős, nagy szép kewrtben fekvő házban a legnagyobb meglepetésemre három nő fogadott, ők valamennyien E. kiszolgálására szerződtek. Egyikük főz, a másikuk a nagy házat, a harmadik a kis házat tartja rendben. Igen szellemesen kolonialista úrnak tituláltam a vendéglátót, aki kissé indignálódva azt felelte, hogy ő három embernek munkát ad, tisztességes fizetésért. A hölgyeket egyébként többnyire valamilyen nyomorúságos helyen szedte össze és hosszú évek alatt mindenfélére megtanította őket. Ha kell, segít nekik elintézni a hivatalos ügyeiket, ha kell, kórházba viszi őket, akár a fővárosba is. Szóval, az egész úgy fest, mint egy nagy család. E. egyébként mindenkivel ilyen, nekem is nagyon sokat segített és segít a lakáskeresésben. Ebéd után felpattantunk a motorjára és körülnéztünk a környéken, egy-két házba be is mentünk. Viszonylag idős kora -idén lesz 50 éves- ellenére ő az egyébként jóval fiatalabb átlagéletkorú társaság középpontja. Nagy szívfájdalma, hogy imádott kislánya Franciaországban él és évente csak négyszer láthatja. Korábban szó volt arról, hogy ő lesz a mi projektünk egyik régészeti tanácsadója, de ez terv lekerült a napirendről. Ő az, aki mindenféle helyi ügyben is sokat nyüzsög, így például vett egy kis földet is, hogy a helyiekkel együtt műveljék meg. Ismét rá kellett döbbennem egy egyébként evidens dologra: ő rengeteget ad, ezért rengeteget is kap. Igazán benne él a helyiek világában, természetesen kiválóan beszéli a khmer nyelvet, odafigyel a város minden rezdülésére. Mindezt lazán, jópofán, vagányul. Nem lehet és nem is kell őt majmolni, de ismét feketén-fehéren kiderült: előbb adni kell...

2010-01-21T14:49:00.002Z

Hogyan privatizálták a lakásokat a szocialista Kampucheában (ez szanszkrit eredetű szó)? Erről írt izgalmas könyvet egy fiatal francia szociológushölgy. Tudni kell, hogy a vörös khmerek bukása után tíz évig (1979-89) - az országot felszabadító avagy megszálló vietnamiak ellenőrzése mellett- Kambodzsát Kampuchea Népköztársaságnak hívták. Phnom Penhet megpróbálták szocialista várossá átalakítani, az utcákat például Marxról, Leninről nevezték el és -ellentétben a vörös khmerekkel- fontosnak tartották növelni a főváros szerepét. A korábban elűzött emberek -már persze, akik életben maradtak- tömegével áramlottak vissza a városba és valahogy el kellett helyezni őket. Az állami adminisztrációban dolgozók "természetesen" előnyben voltak, ők egy minisztériumi kiutalással már költözhettek is új otthonaikba. A korábbi tulajdonosok a legtöbb esetben nem kapták vissza a lakásukat, ők visszavásárolhatták a kéglijüket - ha volt rá pénzük. A többiek egyszerűen igyekeztek elfoglalni minden lehetséges teret, így belakták a kerteket, a tetőket. Érdekes, hogy amikor az állam eladta a lakásokat, viszonylag kevesen vették meg azokat, a többség bérlő akart maradni - a nevetségesen alacsony lakbérekért. Ebben az időben aki ügyes volt és jó kapcsolatokkal rendelkezett, könnyen szerezhetett majdnem ingyen használati jogot a lakásokra és persze később megvehettte azokat, szintén nem nagy összegekért. Ezek a problémák a mai napig rányomják a bélyegüket a főváros életére. Rengeteg jogi vita nem zárult le évtizedek óta illetve sokszor a kilakoltatás a "megoldás". Azért is tartottam érdekesnek a témát, mert arra gondoltam, hogyan történt mindez Magyarországon 1945-ben, a háború után? Meg persze eszembe jutottak a kilencvenes évek is, amikor igen olcsón vehettük meg a lakásainkat. Annyira jó ez nekünk? Persze, nagyot kaszálhatunk, de én ma is szívesen lennék bérlő, feltéve, ha az elfogadható lakbérért elfogadható szolgáltatásokat nyújtana a tulajdonos. Lehetetlen ez?

2010-01-20T16:35:00.004Z

A náci koncentrációs táborokra, a srebrenicai vérengzésre és az iraki kormány kurdellenes tömeggyilkosságaira is utal az az új kambodzsai tanár-továbbképzési program, amelynek keretében felkészítik a tanerőket a vörös khmer-korszak iskolai oktatására. Korábban már írtam arról, hogy több mint 30 évvel a tömeggyilkos rezsim bukása után végre megjelent az első, a témával foglalkozó tankönyv, az év végéig a tervek szerint több, mint 3000 tanár vesz majd részt a továbbképzésben. Az első, az oktatási minisztérium által is jóváhagyott mű nagyon nehezen született meg, a funkcionáriusok gyakran beleszóltak a Kambodzsai Dokumentációs Központ által gyártott könyv előkészítésébe. A szerzők alapvetően a csoportmunkával kívánják megértetni a diákokkal az események hátterét, de a könyvbe helyet kaptak a túlélők és a gyilkosok visszaemlékezései is. A szerepjáték eddig teljesen ismeretlen volt a khmer iskolákban, ezért a tanárok is nehezen sajátítják el az új technikát. Az egyik legizgalmasabb elem a történetben, az, amikor egy osztályban megjelenik egy áldozat és korábbi őre. A gyerekek először nem tudnak mit kezdeni velük, de az első kérdés után felszabadulnak az indulatok és nehéz mederbe terelni a beszélgetés t - a tanároknak ezt is meg kell tanulniuk a képzésben. A tréning vezetője szerint a tanárok hajlamosak démonizálni a vörös khmereket, különösen a legfőbb vezetőket, míg a kutatók inkább ez utóbbiak emberi vonásait emelik ki. Arról van szó, hogy a jelenlegi rezsim vezetői, többen közülük maguk is időben átállt vörös khmerek, néhány, a legsötétebb színekben feltüntetett káderrel akarják elvitetni a balhét a több millió ember legyilkolásáért. A tankönyv szerzői azt remélik, hogy a nyíltabb beszéd és a sok információ hozzájárul a nemzeti megbékéléshez. Ide tartozik, hogy több kísérletet tettem már, hogy kükönböző embereket kérdezzek erről a korszakról, de eddig kudarcot vallottam. A felnőttek nem akarnak, a gyerekek nem tudnak beszélni erről, talán az új program segítségével lassan megváltozik majd a helyzet.

2010-01-19T17:23:00.002Z

Most egy darabig mindennapi, nagyon földhözragadt dolgokról írok majd, de hát ez van, bírjátok ki, talán később lesz érdekesebb is. Szóval, megkezdődött a kéglikeresés. Fiatal helyi cimborám két szóra sem érdemes házat mutatott, majd én vittem el az egyik magyarországon tanult barátomhoz, aki nagyon olcsón ajánlott egy-egy lakrészt a házában. Vonzó ajánlat, ráadásul internet is lenne, de ölég snassz a hely. Később beszaladtam egy ismerős panziósnőhöz, aki nagyon korrekt ajánlatot tett, úgyhogy máris két elfogadható lehetőséggel bírok. És csak most indulok be igazán...A délután egyik eseménye a francia könyvtár felkeresése volt, három könyvet vételeztem, öröm lesz az olvasás. A nap második részében két magyar urat gardíroztam, egy pesti barátnőm ajánlotta őket oltalmamba. Mostanában több ilyen kört kell majd tennem, de ez egyáltalán nem baj, sőt...A fiúkat először is megitattam egy-egy kókuszdióval, majd elvittem őket egy rendes helyi étterembe. Ezután kezdődött a soppingolás, amelynek a csúcspontja a az üvegben tárolt kígyó megvásárlása volt. Este még egy jó beszélgetés a Koh Kerben dolgozó szakemberekkel, majd irány a számítógép, amelyen megkezdődik a közelgő utazások előkészítése. Ezekről -reményeim szerint- a mainál izgalmasabb beszámolók készülnek majd...

2010-01-18T16:09:00.003Z

Izgalmas módon folytatódott a gazdag fehér ember beetetése. A panziós és unokaöccse először is megmutatta a földbirtokot. Egy szép nagy telekről van szó a puszta közepén, ahol a fiatalember tervei szerint sportközpont épülne. Több röplabda-, bowling-, teniszpályáról álmodozik meg néhány pingpong-asztalról, itt pihennék ki -szerény belépődíj ellenében- fáradságos munkájukat a helyiek. És hogy mi ebben a Nagy Buli? Hát a pia, természetesen! Mert a kemény mozgás után nagy mennyiségű folyadékot vesznek majd magukhoz a vidám sportolók. Ezután irány a panziós szülőfaluja, ahol meglátogattuk a 77 éves nevelőanyát. Az unoka a karját csipkedte, errefelé úgy látszik, ez a szeretet egyik megnyilvánulása. Az egész nap legszebb pillanata az volt, amikor az idős hölgy megáldotta a férfiakat. Ezután irány a fiatalember anyjának a háza, ahol pillanatok alatt pazar ebédet ütött össze a vendéglátó. Többféle hal, különböző módon elkészítve, természetesen rizs, számos gyümölcs, kókuszlével leöntve. A kókuszt egyébként a fiú a kertben szedte le egy speciális, a dióverőhöz hasonló szerszámmal. A beszélgetés közben értesültem arról, hogy Kambodzsa kommunista ország, ahol mindent csak a korrupcióval lehet elintézni. Ez úgy jött elő, hogy a négy hektáros kertecske védett zónában található, ezért az Angkor Hivatal megtiltotta az építkezést. Hazafelé még beszaladtunk a fiú által bérelt, igen lepusztult panzióba, amelynek felújításához bizonyára sok pénz szükségeltetik. Egyébként fogalmam sincs, miért gondolják, hogy én lennék a megfelelő befektető ezekhez a bulikhoz? Talán csak nem azért, mert fehér vagyok? Akkor ki is a gyarmatosító szemléletű?- tette fel a kérdést tegnap a kisebbik unokaöcsém, aki éppen Dél-Angliában teszi elviselhetővé néhány idős ember életét. Az egész történetben számomra a legizgalmasabb, hogy úgy akarnak bevonni az üzletbe, hogy egyúttal megmutatnak a családnak is. Ez nyilván bizalmi ügy, ezért akár büszke is lehetnék arra, hogy idáig eljutottam. Akárhogy is, a változásnak annyi előnye biztosan lesz, hogy sokkal több helyi kapcsolatom alakul majd ki. Sokkal kevesebbet kell kontaktálnom a hatóságokkal, az itt élő külföldiekkel és sokkal többet a helyiekkel. Igy akár nyerő is lehetek az új helyzetben.

2010-01-17T16:29:00.005Z

Tizenegy dögunalmas helyi kurvával táncoltam egy diszkóban - így kezdődik az új életem. Történt, hogy a panziós ismerősöm -miután elmeséltem neki, hogy új kéglire van szükségem- elhívott, hogy megmutassa az unokaöccse házát, ahol lenne hely a számomra is. Lakásnézés helyett azonban először vacsorázni vittek és kiderült, hogy be akarnak vonni az új vállalkozásukba. Erről nem sok szó esett, de nagyon érdekes kajákat kaptam: osztriga, angolna, teknősbéka-leves - ez volt a menü. Úgy látszik, valami komoly békát akarnak lenyeletni velem, mert utána elmentünk diszkóba is. Itt -szokás szerint- nőt kellett választani, ezt megtették helyettem. Egy csinos, de szerencsétlen nőt kaptam, akit néhány perc után otthagytam és elmentem táncolni. A többiek csak morzsolgatták a hölgyeket, én ehelyett egy jót idétlenkedtem a tánckövön. Ahol találkoztam egy helyes, értelmesnek kinéző kurvával, de az egész valahogy szánalmas volt. Szerencsére gyorsan elhúztunk, de megállapítottam, hogy én voltam a legjobb fej a csapatból, a többiek -khmer férjek- a keblek taperolásában élték ki magukat. Szóval, tele tervekkel, holnap háznézés és üzletelés - nagy sebességgel indul az új élet. HA NEM OLVASTÁTOK VOLNA, NÉZZÉTEK MEG A TEGNAPI BEJEGYZÉST, FONTOS!

2010-01-16T12:09:00.007Z

Rossz hír, jó hír...Vége és mégsincs vége. A hónap végén befejezem tevékenységemet a projektnél, a hivatalos indoklás szerint a szakmai munkámat kiválóan végeztem, de "gyarmatosító attitűdöm" miatt nem tudtam jól megszólítani a helyieket. A valódi okokat természetesen ismerem, de nem kívánok lemenni kutyába, ezért megkíméllek titeket a részletektől. A lényeg az, hogy szép ajándékot kaptam, ezt illik megköszönni - így tettem. Természetesen át kell programozni a következő hónapokat, ehhez kellett néhány nap, de kezd formálódni az új projekt. Ne aggódjatok, anyagilag nincs probléma, néhány döntést előbbre kell hozni, ennek előkészítése folyik. Valószínűleg egy darabig utazgatni fogok, azután tavasszal hazamegyek. Ami igazán érdekes ebből a történetből, az éppen a blog szerepe. Tekinthetem-e írói munkásságom részének a blogot? Illojális vagyok-e a munkaadóimhoz, ha a projektet is érintő, esetenként negatív megjegyzéseket teszek? Megtehetem-e egyáltalán, hogy publikusan kritizáljam azokat, akiktől valamilyen formában függök? Budapesti tartózkodásom alatt kiderült, hogy súlyos, a szemléletemet illető vádak fogalmazódtak meg velem kapcsolatban, részben a blog miatt. Például többeknél kivágta a biztosítékot, hogy Porfészeknek nevezem a porfészket. Átnéztem néhány bejegyzést, valóban voltak olyan megjegyzések, amelyek nem igazán kedvesek a kollégákra nézve. Mentségemre szolgál, hogy egyrészt semmilyen rossz szándék nem vezetett a szövegek megírásakor, másrészt korábban senki sem jelezte felém az ilyen irányú problémáit. Szerintem egy ilyen, szükségszerűen szubjektív blog bele kell férjen a projekt irányítóinak és résztvevőinek tűrőképességi tartományába. Úgy tűnik, ez nem egészen van így...

2009-12-20T06:23:00.002Z

Jó hír, rossz hír...Jó, hogy ma este elindulok Pestre, a repülőgép gyorsan elvisz Bécsbe, hogy onnan mennyi idő alatt érek Pestre...majd kiderül. Jelenlegi tudásunk szerint január 14-én jövök vissza, addig bárkivel boldogan találkozom, akinek ilyen ambíciói vannak, a mobilszámom a régi. Rossz hír, hogy a blog addig szünetel. Most valami mérleget illene vonni az elmúlt időszakról - ettől megkíméllek titeket. Azért annyit elmondok, mindenkinek a legmelegebben ajánlom, próbáljon meg magának megszervezni egy ilyen lehetőséget, nem szabad kihagyni. Ne higyjetek a lebeszélőknek, simán működik úgy is a dolog, ha egyszerűen megjelentek egy hasonló helyen, pillanatok alatt lesznek ismerősök meg valami munka is. Meg rengeteg élmény. Köszönöm mindenkinek, aki megtiszteli a blog olvasását, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem mindig érdekfeszítőek a szövegek, nekem nagyon fontos ez a kapcsolat veletek. Külön köszönöm a 21 regisztrált olvasónak a figyelmet, nagyon jól esik. Fantasztikus ünnepeket! Január 15-én mindenkit várok vissza!

2009-12-19T17:33:00.002Z

A szexualitásról beszélgettem fiatal kambodzsai barátommal és nagyon gyorsan rá kellett jönnöm, milyen iszonyú nyomorban élnek az itteni ifjak. Hiszen a képlet nagyon egyszerű: nincs testi érintkezés a házasság előtt. A lányoknál semmiféle megoldás nincs a házasság előtti szexre, a fiúk legalább eljárhatnak a kuplerájba, de egy rendesebb műintézményben ez 30 dollárba is belekerülhet - ez az összeg megfizethetetlen az átlagos helyi fiatalembereknek. Persze nem tudhatom, mindenhol és mindenki ilyen szigorúan betartja-e szigorú társadalmi játékszabályokat, az én ismerőseim -akik edukált városi fiatalok- igen. Korábban az ismerős tanárnőt kérdeztem arról, hogy mi van, ha a házasság után kiderül, nincs testi harmónia a fiatal pár tagjai között. Akkor el lehet válni - felelte kapásból, és már ez a válasz is mutatta, ő már előrébb tart, mit számos kortársa. Szóval, belegondolni is rossz, hogy egy ilyen fiatal országban millió és millió fiatal, egészséges polgár totális szexuális nyomorban tengődik. Hogy mi lehet ennek a hatása az egész társadalom mentális és testi állapotára, azt nem tudhatom, egyrészt mert ilyen vizsgálatokat itt biztosan nem végeznek, másrészt pedig az érintettek nyilván úgy oldják meg ezt a problémát, hogy hivatalosan gyorsan megházasodnak, utána a fiúnak szabad a pálya, a lány pedig elválhat, ha tud...

2009-12-18T07:39:00.002Z

Karácsonyi soppingolás 30 fokos melegben. Ilyet sem csináltam még, nagyon szórakoztató. A nőkkel nincs probléma, nekik viszonylag gyorsan és egyszerűen találok cuccokat. Természetesen jól átvág az árus, pedig leteszi a nagyesküt, hogy nagyon speciális árat spendíroz meg nekem. Sebaj, egy idő után már nincs türelmem alkudozni, meg inkább arra gondolok, fognak-e örülni a boldog kiválasztottak az ajándékoknak? Más a helyzet a fiúkkal: nekik semmi sincs kitalálva, úgyhogy égés lesz. Lehet, hogy errefelé a hímek nem kapnak ajándékot? Este még teszek egy kört, kimondottan erre kihegyezve, meglátjuk, beindul-e a fantáziám? A magyarok lakta szálloda főnökével jól láthatóan ez történt: valamennyi alkalmazott Merry Christmas! feliratú télapó-sipkát hord. Borzasztó - de aki kitalálta, bizonyosan nagyon büszke a fenenagy agyára. A legnagyobb probléma a vásárlással egyébként az, hogy mindenáron valami különlegeset szeretnék beszerezni, nem pedig a turistáknak való tömegárut. Kicsiben már kipróbáltam, kétszer is nagyot buktam a különleges cuccaimmal. úgyhogy most a tömegárun a sor. Ti akartátok...

2009-12-17T14:29:00.002Z

Ezt a napot Vevey-ben szoktam tölteni, ebben az évben ez nem jött össze, de a bátyám és a nagyobbik unokaöcsém néhány napja -helyettem is- járt arrafelé. Dávid unokaöcsém ugyanis biztos forrásból tudja, hogy nagyapja a svájci kisváros környékét választotta végleges letelepedési helyéül. A fene a jó ízlését - mondaná az érdekelt, fickós mosollyal nyugtázva az elismeréseket. Ha nem voltatok még Vevey-ben, feltétlenül menjetek el, a Léman-tó partjáról szemlélni a szemközti hegyeket nem kis élmény. Mellékesen van egy pár jópofa múzeum is a tóparton, ilyen például a fotó-, az élelmiszer- és a játékmúzeum. Természetesen kihagyhatatlan a Chaplin-szobor is, Charlie is tudta, hol kell élni...Azt hiszem, ez a két ember nagyon jól egymásra talált, jókat röhögnek a porfingó világon.

2009-12-16T15:08:00.002Z

Rubeolás vagyok - legalábbis a helyi orvos szerint. Nem biztos, hogy ő a legkiválóbb diagnoszta a környéken, de tény, hogy csinos kis pöttyök borítják a testem nagy részét. Ezt egy étteremben vettem észre, miközben ananászos halat csipegettem. Egész nap nagyon fáradtnak éreztem magam és fel kellett volna tűnnie, hogy fáztam az egyébként dögmeleg szaunában. Hála Istennek, eszembe sem jutott, hogy beteg lehetek, pláne néhány nappal a hazautazás előtt...Bízom abban, hogy gyorsan túlleszek az egészen, holnap minden esetre nem nagyon fogok mozogni. Lehet, hogy az egésznek az az oka, hogy reggel negyed 5-kor keltem, mert mentünk Angkorba napfelkeltét nézni. Valami nagyon intimet kellett volna átéreznem, de ez még nem jön össze nekem. Egy számomra új helyszínen, Preah Khan-ban, egy valamikori egyetemvárosban sétálgattunk és hallgattuk J. tudományosan szórakoztató magyarázatait. Holnap mehetnék Koh Kerbe, de nem teszem, inkább kikúrálom magam, bár amúgy sem terveztem az utazást. Most pedig megpróbálok konzultálni otthoni orvosbarátaimmal, mit vehetek be a nagy mennyiségű felírt gyógyszer közül...

2009-12-15T13:10:00.003Z

Gratulálok magamnak a 100. bejegyzéshez! Ez egyébként egy eseménydús napon történik, méltóképpen az ünnephez. Ma rendezték meg a Nemzetközi Angkor Bizottság éves tanácskozását, amelynek fényét a rezsim 2. számú embere, Sok An miniszterelnök-helyettes megjelenése emeli. Ő természetesen nagyobb fotelt kap, mint a többiek (lásd a fotókat), külön pincér szállítja neki a folyadékot, külön pulpitusról beszélhet. A konferencia meglehetősen érdektelennek bizonyult, de sok emberrel lehetett beszélni és nagyhjából képet lehetett alkotni arról, ki min dolgozik. A leglátványosabb prezentációt két francia tartotta, ők Angkor kivilágítását tervezik. Ebéd előtt felekerkedett az egész csapat és megtiszteltük az Angkor Kerámia Múzeum felavatását. Egy igazi csóró falu szélén építették fel a teljesen jellegtelen házat a japánok, ennél csak a kiállítás jellegtelenebb és érdektelenebb. Az az ideológia, hogy régi fazekaskemencéket reaktiválnak, ennek nyomait nem sikerült felfedeznem. A nemzetközi siserehadat természetesen a spontánul felsorakozott helyiek fogadták, tapssal és kis kambodzsai meg japán papírzászlócskákkal. A számos kötelező beszéd után a Nagy Ember kitüntetéseket adott át, majd a piros szőnyegen megközelítve az objektumot, felavatta azt. Ahogy távozott, a szőnyeget is azonnal felcsavarták. Hogy minek egy rosszul megközelíthető, koszos faluban egy teljesen érdektelen múzeumot csinálni - ezt nem értem, de ez is politikai éretlenségemet demonstrálja. A nap másik eseménye az volt, hogy sok-sok hónap után ismét öltönyt vettem fel, jól éreztem magam benne.

2009-12-14T11:20:00.000Z

Hogyan érhető el, hogy a turisták egy plusz napot töltsenek el Kambodzsában? Erre próbál meg tippeket adni a Stay Another Day című kiadvány, amely a "klasszikus" és bevett desztinációk mellett új helyszíneket is ajánl. A 60 ezer példányban kiadott ingyenes füzetben állítólag a mi Koh Kerünk is szerepel, a cégünk által prezentált fotóval. Megnéztem, mit ajánlanak a szakemberek a Porfészekben illetve a környékén? Madármegfigyelés, pillangófarm, kézműves házak, néhány NGO meg a Singing Tree kávéház. Szóval, a nagy semmi, itt mindent ki kell találni. Az infrastruktúra gyorsan épül, a tartalom azonban nagyon szegényes. Aki kreatív és kaszálni akar, az gyorsan jöjjön ide!

2009-12-13T11:33:00.002Z

Hanuka a Porfészekben! Ezt is sikerült megünnepelnünk, igaz, összesen négyen vettünk részt a ceremónián, de akkor is megható volt. Suzanne, a szomorú szemű angol lány a saját maga által gyártott gyertyatartót avatta fel és szépen elmondta az ilyenkor aktuális szöveget is. Utána leültünk a földre és nekiestünk a kiváló büfének, humuszt, salátákat, halvát, gyümölcsöket tömtünk magunkba. S. megmutatta és ki is próbálta az Izraelből hozott sófárját, kicsit hamisan szólt, de szólt. Előtte konferenciázás, még előtte iskolai ünnepség. Ilyenkor adják át a diákok ajándékaikat a szerzeteseknek, akik ezt rezzenéstelen arccal fogadják el. J. elmagyarázta, hogy itt szó sincs koldulásról, hanem a gyerekek részesei lehetnek annak az örömnek, hogy adhatnak. Érdekesség, hogy a szerzetesek sok pénzt is kaptak, fára függesztve vagy csak úgy natúr. Természetesen a legkisebb címletű papírpénz fityegett az erre a célra elkészített fácskákon, de így is világos volt az üzenet - még ha sokaknak visszatetsző is...

2009-12-12T10:46:00.000Z

Konferenciázás egész nap. Nagyon szakmai, semmit nem értek belőle. Viszont izgalmasakat beszélgetek a szünetben. Nagyon helyes francia lány, Párizsban találkoztam vele, megvédte a doktoriját és lehet, hogy Pesten fog egyszer dolgozni. Japán régész, mindenben hajlandó segíteni, a mi helyszínünkön is kutakodik. Kambodzsai múzeumigazgató, ő még nem tudja, milyen jó lesz neki együtt dolgozni velünk. Ausztrál régész, együtt fogunk repüni egy kétszemélyes gépen. Angol professzor, kommunistább, mint valaha. Magyar szakértők, természetesen gyilkolják egymást. Este vernisszázs, jó vörösborral, úgyhogy jól elfáradtam. Holnap reggel izgalmas program vár.

2009-12-11T11:30:00.000Z

5 óra oda hajóval, 4 óra vissza autóval - ez volt a tegnapi program. Közben egy nagyon fontos és jóízű megbeszélés Phnom Penhben az UNESCO helyi főnökével és a nemzeti múzeum gyors letudása. És persze sok-sok kávé. Meg jó beszélgetések egy szimpatikus és értelmes jobboldali fiatal párral. Rendkívül tanulságos megérteni, hogyan értékelnek más értékrend alapján a partnerek. Főleg a Jobbikról esett szó meg az egész magyar politikai osztály lejáratódásáról. Talán később azt is sikerül majd megtudnom, mit esznek Orbán úron...A nap fénypontja az új autó átvétele volt, egy Toyota négykerék meghajtású járművet kaptunk, nagyon jól gurult hazafelé. A főnökeim szerint ezzel jelentősen nő az általam képviselt intézmények és a magam ázsiója. Nem hiszek ebben, meglátjuk...

2009-12-11T10:42:00.001Z

Meglepetéssel értesültem arról, hogy Siem Reapban van mozi. Számos helyi lakosnál érdeklődtem már efelől, de eddig általában nemleges, néha bizonytalan válaszokat kaptam. Most az egyik országos napilapban olvastam, hogy az elmaradó közönség miatt elképzelhető, hogy hamarosan bezár az intézmény. A 2005 óta működő moziban kizárólag khmer filmeket vetítenek, napi két előadásban. Korábban vetítésenként 20-30, az utóbbi időben már csak 10 néző vett jegyet, emiatt üzletileg fenntarthatatlan a vállakozás. A tulajdonnos szerint az utóbbi időben erősen romlott a filmek minősége, ezért még a kevés néző is elpártolt a filmszínháztól. A külföldi filmek behozatala nem megoldás, mert egyrészt nagyon drágák, másrészt a helyi közönség nem vevő rájuk. Többször írtam már arról, mennyire hiányzik ebben a városban a kulturális élet, de hogy ennyire ne tudjon eltartani egy évente 2 millió turistát vonzó helység egy mozit, azt azért nem gondoltam volna. Marad a Singing Tree kávézó csütörtöki vetítése, amelyre már kétszer elmentem, de rajtam kívül nem akadt néző...

2009-12-09T17:25:00.002Z

Vichhika, a 25 éves tanárnő úszni tanul az egyik szálloda medencéjében magyar "anyukájától", B.-tól. Majd kijön a vízből, odaül az asztalunkhoz fürdőruhában és mosolyogva szopogatja a pina coladát. És mi ebben az izgalmas? - kérdezhetnétek. Óriási kulturális tett ez: egy helyi nő -nem kurva!- nyilvánosan fürdőruhában jelenik meg, ráadásul fehérek társaságában. Eközben pedig a hagyományokról beszélgetünk vele és elmondja, milyen fontosak a khmer nép és a saját életében is a szerzetesek. Rajtuk keresztül lehet érintkezni a szellemekkel, nekik lehet elmondani a problémákat és ezért cserébe nem várnak el semmit. A helyiek persze etetik őket meg pénzt is adnak nekik, de V. meggyőződéssel állítja, hogy nincs erre semmiféle kényszer. A fiatal khmer lány egyébként évek óta segíti az alapítvány önkéntes-programját, nagyon nehezen tudjuk majd pótolni őt. Phnom Penhbe megy, egyetemi diplomát szerez és szerintem utána jelentkezik a külügyminisztériumba. Addig pedig nagyon nyitott szemmel és lélekkel szívja magába az európai kultúrát és a szokásokat. A fürdőruha egyébként istenien állt neki...

2009-12-09T11:27:00.000Z

Hála Istennek, folytatódnak az érdekes beszélgetések. Vagy lehet, hogy nekem most akármi izgalmas, annyira ki vagyok éhezve a szóra? Akárhogy is, ma együtt ebédeltünk egy nagyon értelmes helyi leányzóval, akinek egyik legnagyobb vonzereje a humorérzéke. Még az én cinikus, pikírt megjegyzéseimet is érti! A lány hamarosan ösztöndíjjal Párizsban utazik, hogy megírja a PhD-jét. Az ebéd utáni, immár hagyományosnak mondható kávézéson azon tanakodtam két tanult kollégámmal, hogy vajon visszajön-e a hölgy az ösztöndíj lejárta után vagy megpróbálja megvetni a lábát külföldön? Ezzel összefüggésben J., a régész emlékeztetett arra a szomorú tényre, hogy az utóbbi években Magyarországról több fiatal vándorolt ki, mint 1956-ban. Más országokkal ellentétben az valószínűsíthető, hogy a legtöbbjük legfeljebb csak nyaralni jár majd haza, az otthon megszerzett szaktudásukat külföldön hasznosítják. A másik J. azt hangsúlyozta, hogy Kambodzsában minden nehézség ellenére is nincs nagyon nagy gáz a gazdasággal és a fiatal értelmiség régóta nem tapasztalt lehetőségek előtt áll. A sikerért természetesen itt is meg kell kötni a politikai kompromisszumokat, de az országn olyan jelentős értelmiségi-hiányban szenved, hogy viszonylag könnyű a szakmai boldogulás. Másfelől fiatal khmer ismerőseim azon sírnak, hogy bizonyos szakmákban -pl. az ügyvédeknél- kizárólag a kapcsolati tőke felhasználásával lehetséges az érvényesülés. Az eszmecsere végén abban maradtunk, hogy az okos helyi leánykát bevonjuk az alapítvány kutatómunkájába, méghozzá úgy, hogy hosszú távú együttműködés süljön ki belőle.

2009-12-07T17:23:00.004Z

Megjöttek a magyar szakértők, még nem utazott haza két nagyon helyes és értelmes nő - egész nap jókat beszélgettem az sok ügyintézés mellett - alatt. Az ebéd majd az azt követő kávézás közben heves vita bontakozott ki arról, hogy a közélet szereplőinek és a politikusoknak erkölcsösebbnek kell-e látszaniuk az átlagembernél? A kiindulópont az volt, hogy elmeséltem, a francia kulturális miniszter felfüggesztette állásából a párizsi konzervatórium igazgatóját, mert az egyébként ismert zongorista pedofil fotókat töltött le a netről. A vita során szóba került formális jog, szokásjog, tradíciók, előítéletek, sőt, egy csavarral az egyik résztvevő súlyos családi drámája is előjött. Vágül is semmi különös nem történt, néhány magyar értelmiségi beszélgetett. Nekem ez nagy élményt nyújtott, hiányoznak az ilyen események. Szerencsére a napokban újabb delikvensek érkeznek, biztos jókat fogunk majd fecsegni. A nap egyébként ügyintézéssel telt, először a terepjárót tettük működőképessé, majd dokumentumokat másoltunk. Ez banális ügynek tűnik, de itt nem az, mert csak kevés helyen tudják ezt jó minőségben előállítani. Este még B. röviden beavat a selyem világába, hogy jól tudjak majd bevásárolni karácsonyra. Egy gagyikereskedővel viccből elkezdtem alkudozni egy kis szobrocskára és mikor azt találtam modani neki, hogy ő egy dollárért veszi a 15-ért kínált árut, annyira megsértődött, hogy akart adni 100 dollárt, vegyek neki annyiért 100 darabot az áruból. Ellenkező esetben megver az Isten. Attól tartok, ez fog bekövetkezni...

2009-12-07T10:29:00.000Z

Melyik az a náció, amely vasárnap reggel 8-kor kezdi a konferenciáját? Nem találtátok ki, az ausztrálok azok. 10 éve vágtak bele nagyszabású Angkor-projektjükbe, ezt ünnepelték most. Az előadók és a közönség létszáma nagyjából megegyezett, én biztosan nagyobb publikum előtt rendeztem volna egy ilyen eseményt. Egyébként rendkívül hatékonyan és elegánsan szervezték meg a bulit, rövid, pergő előadásokkal, a szünetek alatt kiváló minőségű étel-itallal (végre többféle, jó ízű európai sütit nyomhattam be, például), este vacsorával. Józanság, praktikum, mértéktartás - ez jellemezte a konferenciát. Nekem természetesen a nem igazán tudományos előadások jöttek be, például azok, amelyek az angkori történelem és társadalom különböző eseményeit dolgozták fel 3D formátumban. A komoly emberek persze lefikázták ezeket a prezentációkat, de én remekül szórakoztam rajtuk. A vacsorán pedig az 5 magyar összedugta a fejét és a hazai dolgokról busongott. Szerencsére azonban az ausztrál példa -50 PhD-hallgató az adott tág tematikában- mindenkit felpiszkált, így jókat beszélgettünk a magyar projekt lehetőségeiről. A többiek a stabil finanszírozás fontosságáról beszéltek, míg én a mentális hozzáállás jelentőségét ecseteltem. Egyszerűen utálom a magyarok kisebbrendűségi komplexusait, sok minden kudarc erre vezethető vissza. Természetesen ismét megvitattuuk a helyi lakosság kontra külföldi projektek körüli ellentmondásokat, szokás szerint a békés egyet nem értés jegyében. Abban viszont valamennyien egyetértettünk, hogy nagyon finomat vacsoráztunk. Ez is valami...

2009-12-06T04:14:00.000Z

Na, erről mit tetszenek gondolni? Megválasztották Kambodzsa Miss Landmine-ját. Hogyan is lehetne ezt lefordítani? Miss Akna? Aknaszépe? Aknaszépség? Akárhogy is, a 18 éves, battambangi diáklányt 20 versenyző közül választotta ki a 30 országból klikkelő 2300 fős zsűri. A nagyon speciális szépségversenyt a szervező norvég úr, Morten Traavik, szerette volna "normális" köülmények között, színpadon, Kambodzsában megrendezni, de a Phnom Penh-i kormány külön határozatban tiltotta be az eseményt. Traavik ezután hazament és egy erre a célra létrehozott weboldalon szavaztatta meg az érdeklődő publikumot. Igy nyert Dos Sopheap, aki 1000 dollár készpénzt és egy 15 ezer dollár értékű műlábat kapott a győzelemért. A norvég szervező közölte, hogy a díjakat egy későbbi időpontban adják át a győzteseknek, de csak abban az esetben, ha a kormány garantálja, hogy emiatt nem éri semmiféle hátrány őket. A diáklány, aki 1966-ban, 6 éves korában vesztette el az egyik lábát, az eredményhirdetés után kijelentette, azért vett részt a versenyben, hogy bebizonyítsa a mozgássérültek életigenlését. Ha már megint az aknáknál tartunk, megemlítem, hogy a kambodzsai kormány újabb 10 évet kapott arra, hogy megtisztítsa az országot az aknáktól. Egy nemzetközi szerződés értelmében ezt idén be kellett volna fejezni, ezt a teljesíthetetlen határidőt hosszabbították most meg. Szakemberek becslése szerint az aknamentesítésre még 330 millió dollárt kell költeni a jelzett időszakban, ezt az összeget a külföldi kormányoktól várják. Tavaly 271-en haltak meg aknarobbanás következtében Kambodzsában.

2009-12-04T16:31:00.003Z

Újabb szent őrülttel ismerkedtem meg. B., a fiatal történész-muzeológus egy csoporttal jött Siem Reapba, az idegenvezetésért cserébe kifizették a repjegyét. Amúgy japán szakot is végzett, de a legnagyobb problémája az, hogy nem tud rendesen khmerül. Már elég régen rákattant Délkelet-Ázsiára, különösen Angkorra, az itteni nők viselettörténetéről gyártja a PhD-ját. Ezért az összes fellelhető hölgyet lefotózza Angkor Vatban. Miután a legfelső részt lezárták, ezért külön engedélyeztetni kellett, hogy felmászhasson oda. Természetesen elkísértem, nagyon vicces volt a magasban mozogni. Az összes "lenti" turista irigykedett ránk és kérdezték, hogyan lehet feljutni a legfelső emeletre. De én csak titokzatosan mosolyogtam...B.-vel egyébként élete eddigi legnagyobb szakmai dilemmájáról beszélgettünk: felkérték, hogy legyen a Budapesten épülő Zelnik Múzeum szakmai vezetője, de végül elhárította az ajánlatot. Addig is tanít az egyetemen, helytörténeti kutatásokat folytat lakhelyén, Szentendrén, Ázsia Klubot szervez ugyanott és persze neveli az ikerlányait. Öröm volt nézni, ahogyan angyali mosollyal az arcán fotózza a hölgyeket, akiket néha megsimogat. Megmutatta néhány kedvencét is, ők egy kicsit elütnek az átlagos nőktől. Elmesélte, hogy az akkori nőideál hasa nem feltétlenül kockás, erre számos példát lehetett találni. Magam is lefotóztam egyet, amelyen külön vonalakkal jelzik a redők helyét. B. azt is előadta, hogy legszívesebben itt élne, egyre jobban kezdek rájönni, hogy ez nem csak duma...